Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés
A magyarországi román társadalomfejlődés 171 dalom birtokosait, 1454 ben azzal vádolják, hogy „nobiles ipsi censum et munera annualia ut moris keneziatus est, non exsolvissent“, mire ők bizonyítják, hogy a szóbanforgó adót és kötelező ajándékokat igenis pontosan fizetik a várnagynak^. Ilyen adózó, félnemesi álla- potb n élt a XIV, század végén és a XV. század elején főként Krassószörény és Hunyadmegye román kerületeinek sok kenéze. Különösen a XV. században került sor nagyszámú nemesítésre, elsősorban Hunyadi János jóvoltából, aki maga is nemeskenéz-család sarja lévén, megértette ennek a feltörekvő rétegnek vágyait és lendületüket kiválóan hasznosítani tudta hadjárataiban. Egész sor hu- nyad- és szörénymegyei román kenéz szegődött a magyar hűbéres szokásnak megfelelően Hunyadi „familiárisainak“, fegyverhordozóínak, zsoldos személyes katonahíveinek sorába^, hogy felhíva magára a nagyhatalmú kormányzó figyelmét, haditettei jutalmául a nemességet elnyerje. Részint már Nagy Lajos király óta, részint Hunyadi korában így kaptak nemességet a szörénymegyei Temeseli, Csornai, Bizerei, Örményest, Macskást, Mutnokt (1376 óta nobilis), Rakovtcat, a hunyadmegyei Almást, Bajesdt, Barbátvtzt, Bárt, Breityet, Csolno- kost, Csulat, Farhadtnt, Fejérvtzí, Galact, Karulyosdt, Kernyesit, Kló- pottvat, Ltndzstnat, Ltvádt, Macesdt, Mustnat, Oncsokfalvt, Osztrót, Pesiyént, Ponort, Pujt, Rtusort, Szacsalt, Szálláspatakt, Szenfqyörgyt, Szentpéíerfalvt, Sztlvást, Totesdt, Ungor, Vádt, Várhelyt, Zejkányt, Zalasdt (1362 óta nemes) és Zejkfalüt kenézcsaládok®, A fentiek csak ki agadott nevek, teljes felsorolásukra itt nincs hely. Az ilyen nemesítések annyira gyakoriakká váltak, hogy az oklevelek nem is részletezik azokat a szolgáltatásokat, melyekre a nemes kenézek kö- teleztetnek, csak egyszerűen, ismétlődő formulával utalnak rájuk; „azokkal a szobásokkal, feltételekkel és szolgáltatásokkal, amelyekkel az előbbi magyar királyok az oláh kerületekben birtokokat és falvakat adományozni szoktak“L A feltételekkel adományozott nemesség nem a román kerületek sajátossága, hanem régi magyar gyakorlatnak folytatása, jellemző tüneménye a magyar társadalomfejlődés hűbéri korszakának. Teljesen azonos társadalmi osztály a nemes kenézekével a már a XIII. század vége óta ismert nemes várjobbágyoké, akik szintén speciális katonai szolgálatot teljesítettek. A szepesi lándzsás nemesek a XIII. század közepén éppenúgy egy-egy lándzsás katona állítására voltak kötelezve, mint a fentebb említett Temeseli kenézcsalád s általában a szörénymegyei nemes kenézek. Ugyanígy szolgáltak a XIII, században a turóci és liptói jobbágyfiuk s a példákat még szaporíthatnók. Az ilyen feltételekhez kötött nemességet az országos nemességtől való megkülönböztetés végett condtitonartus vagy parttkulárts nemesség- * * 1 PSz. 66—70. 1. * Hunyadmegyéböl H. 1/2. 709,, 761. 1„ Hunyadmegyei T. E, T. Évk. II,, 33. 1., a Szörényi kerületekből PH. 69. 1., sőt Máramarosból is M. 326., 332., 335, stb, 3 Csánki i. m. betűrendben, 4 Ilyen conditiok említése: M. 482, 1., PH. 77—78., 70., .55—56. 1, vagy Csánki i. m. a betűrendben felsorolt családok történeténél.
