Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés

168

Dr- Makhai László

lését biztosította adójával, mely továbbra is következetesen a juh- ötvened^.

A váruradalmakon kívül zajló társadalmi válság azonban ezt a szervezetet is megtámadta. A hűbériségből a rendiség felé fejlődő magyar társadalmi formák behatolását maga a királyi hatalom köny- nyítette meg, amennyiben egyik-másikat, nem zárkózhatván el a korszellem elől, önszántából honosította meg a román kerületekben. Ilyen jelenség elsősorban a kenézek bírói széke (sedes judiciaria), melyen a várnagy, néha azonban magasabbrangu királyi tisztviselők (megyésispán, bán, vajda), sőt ritkán maga a király elnöklete alatt a kenézek, román papok és közrománok által meghatározott számban választott esküdtek működnek közre, mint bírótársak^. Ennek az intézménynek eredete kétségkívül a nemesi megyei bírói székben (sed- ria azaz sedes judiciaria) keresendő s az esküdt bírótársaknak (iurati kenezii) a román székeknél általános 12-es száma is a magyarországi különféle társasbíróságok közös, gyakori jellemzője®. Nem valamely régi, a magyar honfoglalást megelőző román jogszokásnak a maradványa a kenézi szék, hanem az egykorú magyar bírói székek egyszerű másolata. Természetesen a „szék“ elnevezés sem román, mint azt a vérmesebb román tudósok elképzelik és rendületlenül hirdetik s nem a románoktól vették át a székelyek és a szászok közigazgatási területeik elnevezésére^, hiszen az ország legnyugatibb szélétől a keleti határig és déltől északig mindenütt megvolt, hasonló értelemben fordul elő a jászkúnoknál és a szepesi tizlándzsásoknál, ahol talán mégsem lehet komolyan román hatásról beszélni.® Jellemző, hogy a legritkábban éppen a román kerületeket nevezik széknek, rendes nevük a „districtus"®. Nem kétséges, hogy a magyar birodalom területén széltében disatozott jogszokás érvényesült a horvátországi románok bírói székének hasonló jellegű összeállításánál is’. Még inkább magán viseli a magyar eredet bélyegét az u. n. krajnikok (magyarosan karajnokok) intézménye. A román kenézi székeken s általában a kerületi közigazgatásban a pervitel technikai előkészítése és az ítéletvégrehajtás volt ezeknek a tisztviselőknek feladata®. A név első hallásra szláv eredetre mutat, jelentése „királyi ember“.

1 A hunyadmegyei „nobiles et Walachi“ csak 1494-ben kaptak felmentést a quinquagesima alól. Lásd Hunyadmegyei Történeti és Régészeti Társulat Évkönyve II. 36, 1. A szörénységi kerületek kenézei is fizették a várnagyoknak.az ötvenedet, lásd FM. 330, 1.

2 FM. 146. (várnagy elnököl), Hunyadmegyei T. R. T. É. II, 29. (az erdélyi vajda elnököl), PH. 59. 1. (a király elnököl), stb.

ä A megyei „generalis congregatio“-kon országszerte 12 esküdt nemes volt a birótárs, 8—12 nemes a „sedria“ n, 12 „jurati cives“ a városokban, 12 „törvénytevő“ a székely ispán bíróságán, 12 esküdt a kün székbíróságokon stb. Lásd Hajnik i. m. 70., 80, 87., 105., 125 1.

^ lorga N. : Histoire des Roumains de Transilvanie et de Hongrie, Bukarest, 1915. 84. 1,, La Transilvanie 211—214. 1., Árion i. m. 132.1.

5 Hajnik i. m, 105., Fekete Nagy Antal; A Szepesség kialakulása, Bp, 1934. 273. 1. V. ö. Mályusz i, m. 430. 1.

6 FM, 146., 233., 265. 1. stb Dragomir, Vlahii §i Morlacii 30, 1.

8 Jakó i. ra. 174, 1„ Csánki Dezső; Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában V, Bp. 1913. 62. 1. PSz. 93—84. 1.