Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés

A magyarországi román társadalom fejlődés

közli a katunhoz tartozó románok neveit is^. Nyilván útitól;"'kellett tartani, hogy az illető pásztorok adott pillanatban elhagyják az'V áí^A ^ landó telepnek még nem tekinthető katunt. A decani kolostor ado--^ / mánylevelében (1330) már a ka tunok lakosságát nem névsz^r^itlí nem házak szerint részletezi a királyi, tehát a megtelepedés~~~mmo szilárdabb kereteket kezd ölteni. Ez időtől kezdve az adománylevelekben a románok többé nem fordulnak elő névszerint, hanem csak a katunok neveit sorolják fel (pl. a prizreni kolostor 1348-53 körül kelt adománylevelében)^ A szerbiai románságnak ez a fokozatos helyhezkötése, illetőleg vándorlási területeinek szűkitése és feldarabolása kettős következményt vont maga után. A románság egyrészt elveszítve a vándorpásztor életmód lehetőségét, fokozatosan megtelepedett és a falusi életformák átvételével nyelvileg is beolvadt a szerb lakosságba, másrészt, ha az új körülményekkel megbékülni nem tudott, felkerekedett olyan vidékek felé, ahol ősfoglalkozását zavartalanabbul gyakorolhatta. Minthogy azonban a keleteurópai gazdasági és társadalmi fejlődés mind inkább a földmívelés irányában haladt és az összefüggő nagy királyi területek magánuradalmakra darabolódtak, megakadályozva a vándorpásztorok szabad kóborlását, az ősromán életforma halálra volt Ítélve s a középkor végére teljesen el is tűnt volna, ha a balkáni török uralom, feldúlva az alig megindult magasabbrendü gazdasági kultúra kereteit és vívmányait, az életszínvonal leszállításával lehetővé nem tette volna ennek a kezdetleges foglalkozásnak újraéledését. Ezért találunk még máig is (bár napról-napra sorvadóban) nomád pásztorkodást a Balkánon — természetesen a balkáni románoknál^ A nomád pásztorkodás csökevé- nyét, az u. n. transzhumálást (nyári és téli legelőknek aránylag nagy területen belül való váltogatását) még a Dunától északra megszállt magyarországi és óromániai románság is egészen a múlt századig gyakorolta, mint a nagy ősfoglalkozás iránti kiolthatatlan vonzódás bizonyságát®.

Ha összehasonlítjuk a magyarországi románok életkörülményeit balkáni testvéreikével, itteni megjelenésük első évszázadában teljesen azonos állapotokat találunk. A XII. század végén vagy talán csak a XIII. elején érkező magyarországi románok közel egy évszázadig nem hoztak létre állandó jellegű telepeket. Az még természetes, hogy számtalan Olaszi, Németi, Csehi, Tóti, Oroszi, Horváti helynevünk mellett egyetlen „Oláhi“ helynevünk sincsen, hiszen ezek a névtípusok a XIII, század előtt keletkeztek, mikor még románok Magyarországon nem voltak®, de az már sokkal jelentősebb, hogy

1 Spomenik IV. Belgrád, 1890,

2 M. Milojevic: Decanske Hriso'vulje (Glasnik Srpskog Ucenog Drustva, XII.) Belgrad, 1880.

3 Glasnik Srpskog Ucenog Drustva, XV.

^ Kadlec i. m 123 — 134. 1. A balkáni oláh pásztorkodás irodalmát felsorolja Tamás i. m. 15-16, 1. (jegyzetben),

3 A. MalaschofskyI Einflüsse des Hirtenlebens auf die Entwicklung von Volk und Staat in Eumänien. Südostdeutsche Forschungen, Lipcse, 1939. Ill, 810. sköv. 1.

8 Mályusz Elemér i A középkori magyar nemzetiségi politika, Századok, 1939. 265. 1.