Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés
152 Dr> Makkal László az egész XIII. század folyamán egyetlen román eredű helynév sem tűnik fel Magyarországon (az első, Caprewar, 1337-ben fordul elő)^ s az első román telepről [Oláhtelek, Biharmegye) is csak 1283-ban hallunk^, Bár a XIII. században okleveleink 17 Ízben emlékeznek meg románokról, ezidő alatt mégis csak 9 telepüket ismerjük meg, nagyrészüket éppen keletkezésük pillanatában vagy nagyon röviddel azután.^ A magyarországi románok megtelepedésének üteme — alább ismertetendő okokból kifolyólag — jóval gyorsabb volt a szerbiaiakénál, mégis az egész középkoron át gyakran találkozunk bizonytalanul imbolygó, helyüket könnyen változtató román népelemekkel, 1363-ban, egy Krassószékás környékén fekvő birtok határainak megállapításánál a szomszédos román kenézeket „ propter eorundem mansionis seu residencie incertitudinem“, azaz lakóhelyük bizonytalansága miatt nem lehetett megidézni^. A krassómegyei magyar nagybirtokos Himfi család remetei uradalmán, aránylag nem nagy területen belül, a XIV. század második felében 10—20, egyenkint alig nehány lelket számláló román jobbágyszállás volt, de annyira nem voltak még helyhez- tapadva, hogy 1369 és 1389 közt alig egy-kettő kivételével mind nevet változtattak®. Természetszerűleg függött össze ez az állapot a románok pásztoríoglalkozásával, mely állandó helyváltoztatást kívánt. A XV. század közepén is még így kóboroltak román juhpásztorok a Mezőségen, ahol egyik évről a másikra nyomuk vész, mert tovább- állottak új legelőt keresni. Szentpáli Mihály kolozsmegyei birtokos 1461-ben azt feleli a királyi adószedőknek, hogy a tavaly fizetett ugyan birtoka után juhötvenedet, „séd presenti anno caret Valachys"^. Bár a Magyarországi fejlettebb birtokviszonyok közt a nomadizálás elé szinte leküzdhetetlen akadályok emelkedtek, a románok mégis folytatták vándorlásaikat, ha másként nem, legalább a transzhumálás formájában, 1357-ben például a sólyomkövi (Biharmegye) vár román pásztorai Nyircsaholy környékén makkoltattak®, ugyanezen évben a szatmármegyei Kérsemjén®, 1374-ben pedig a zemplénmegyei Mész- pest körüT®, tehát a román települési területtől jó messze találunk legeltető román pásztorokat. A középkori román települések alkalmazkodtak ehhez az életmódhoz. Ahol csak ilyeneket részletesebben ismerünk — a legtöbbet Krassó és Temes megyékből — egytől-egyik jellegzetesen kis lélekszámú tanyák. A Himfiek krassómegyei 22 román tanyája közül 1 FM, 79. 1. 2 FM. 28. 1. 3 FM, 3, 9., 11., 21„ 22., 24 , 25., 26„ 28., 31„ 32„ 36., 38, 40., 41„ 42., 43. lapokon. * Oláhtelek (1283), Hlye, Ssád, Fenes (Hunyadmegye 1292), Fülesd, Enyed, Dálya, Ompoica (Alsófehérmegye 1293), Tokán v. Oláhteleki (Brassómegye 1294)^ FM. 28., 36—42. 1. BFM. 166. 1. 6 FM. 221—223. és 360—362, 1. 1 Z. Pácli^anu : Un registru al quinquage.simei din 1461, íOmagiu fra^ilor A, ^i I. Lapedatu, Bukarest, 1936), 602, 1. 8 FM. 135 1. 9 FM. 184. 1. 10 FM. 253. 1.
