Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - P. Incze Lajos: Székelyföld az országépítésben
Székelyföld az országépitésben Í15 Polifikai tekintetben ugyanez a helyzet, ha még nem hangsú- lyozottabb, A Székelyföld jól elhatárolt népföldrajzi sziget. (Nem mondjuk, hogy örvendünk neki.) Nyugaton, délen és keleten ma ide gén ország határai szoritják. Északon pedig más népek közbeékelődött telepei feszitik le a szamosvölgyi magyarság testéről. Ez a szigetelő anyag hajdan nem volt érezhető, mert nem volt útban. Ma annál kikerülhetetlenebbül számolni kell vele. A földrajzi és politikai különállás tényezői a múltban is gyakran szerepellek együtt. Ha nem ennyire kihangsúlyozottan, máskép. Ennek tulajdonitható, hogv a székely nép néha nagyon egyedül érezte magát. Mikor sorsszerű egyedüllétét felismerte, igyekezett berendezkedni a magános életre. Rá volt utalva, hogy a dolgait maga intézze, gyepűit maga védje, nemzeti terheit maga hordozza. így nevelődött önállósságra. De egyben igy szokta meg a független létet, a vezetés erkölcsi felelősségének magasztos voltát s azt, hogy a maga ura és szolgája legyen, a másé soha, A földrajzi és politikai tényezők pokoli összjátéka volt, ami a székelységgel századokon átal történt- A háromszéki sikság nyitott torokkal néz a Barcaságra. Gabona, ipari növények, vetemények, szarvasmarha, faanyag, minden egyszerre, cseléd, munkás, iparosodni vágyó kisember, csak úgy özönlött le az Olt, Feketeügy, Hompród és Vargyas mentén, Brassó, Nagyszeben, Nagydisznód és az Orománia minden jelentősebb városocskája bizonyltja, hogy a földből kiszorult székely nem lankad, a földtől való elszakadásban nem veszíti erejét, iparkodásával a városon is igen hamar létalapot teremt magának. Soha sem kellett őt félteni, mint társadalmi lényt. Megélt mindenütt, ahol dolgozni lehet. De mint a nemzet egyede, mindig és mindenütt ki volt téve a horzsolásnak, kopásnak, szintelenedésnek, sőt Oromániában még annak is, hogy leroskadásakor belehanyatlik az idegen hínárba. Udvarhelyszék is nyugatra van nyitva. Folyómedrek és távolabb egyre növekvő szász iparvárosok jelzik a székely elvándorlás útját, Medgyes, Segesvár, Erzsébetváros, Szászváros félfalusi ipari munkássága nagyobbára udvarhelyszékiekből telt ki, A hegyvidéki, kis határu, kis havasu falvak törpebirtokos családjaiban bőségesen elég volt, ha egy fiú és egy leány maradt otthon; a többi hat-nyolc teljesen fölösleges volt; a család sem munkát, sem kenyeret nem tudott volna nyújtani nekik. így hát ezeket békében el kellett bocsátani idegen kenyérre, cselédsorba, szolgaságba, kallódásra. Sóvidék és és Kisküküllőmente mindig messzi vidékeket ellátott szobalányokkal, gazdasági cselédekkel. Közismert ezen a tájon, hogy az apa egyik fiára az ősi házat hagyja örökségül, a többi között pedig testvériesen felosztja az országutakat Temesvártól Jászvásárig, Kolozsvártól Kará- csonkőig, vagy — ha kell — egészen Galacig, Konslancáig, Nyeszter- fehérvárig; tetszés szerint választhatnak, nehogy valamelyik meg- csaltnak érezze magát, A kiözönlés útjait követte a szekeresség: szőlőkaró, épületfa, só és borviz ment, kukorica, kenőzsir és szarvas- marha jött vissza az úton. Marosszékkel kapcsolatban nem is lehetne természetesebb útirányt rajzolni a Marosnál- Maro.svásárhelynél három irányból torkolt össze a nyomás: a Nyárádmentéről, Régen felől és Mezőbánd irányából s e nyomás messzire sodorta a székelyt.
