Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - P. Incze Lajos: Székelyföld az országépítésben
116 Parajdi Inczs Lajos le Marosujvár, Nagyenyed, Gyulafehérvár felé. Ezek a kis városkák éppen annyi marosszéki székelyt nyeltek el, mint Kolozsvár és Nagyvárad, továbbá a Bányavidék félpolgári rétegeinek felfrissítésére. Csík és Gyergyó feszítő ereje nem volt ennyire félelmetes méretű, de levezetése éppen annyira alkalomszerű, szeszélyes, irányítás nélküli maradt. Mikor ez a rész kiheverte a sok dúlás, ragályos kór pusztítását, akadt egy-egy zabla raktáron, mondjuk s Báthori vajda, János Zsigmcnd, Siculicidíum, határőrség, ami kevezőtlenül befolyásolta a székely nép szaporulatát. Azon is lehet bánkódni, hogy a Székelyföld népfölöslege rendszertelenül folyt szerte az országban s idegenben, sokkal kisebb nyomot hagyva maga után, mint amit terv szerű levezetéssel el lehetett volna érni. De azon százszorta inkább búsulhatunk, hogy időnként és helyenként nem is volt népfölösleg, máskor a székelység még a pusztuló sorokat sem volt képes pótolni s ezért nemsokára idegenek jelennek meg a hegyek peremén, lebátorkodva az elhamvadt telepek helyére is, A székelység ereje, a népfölösleg formájában jelentkező túlfeszültség ott folyt el tehát a nyugatra futó vizek mentén. Ez volt a levezetés természetes útja. Ám az Erdélyben feltűnt idegen elem is ezeken az utakon nyomult egyre közelebb a Székelyföldhöz, elelragadva, le-lemorzsolva egy-egy darabot. Először csak megjelenik a széleken levő székely szállásokon, természetesen a kivándoroltak helyében, aztán idővel kétnyelvűvé teszi a falut, majd egyenlőségre szaporodik, egyszer ezen is felülkerekedik, végűi a székely falu belefúl az árba. Az államhatalom is annyira természetesnek tartotta ezeket az útvonalakat, hogy — nem figyelve kellőképpen a nemzetiségi elvre — következetesen itt épített országutakat, vasutakat. Ha elvándorlási irányával ellentétes nyomás érte a székelyt, mint a kuruc idők letűnésekor, a mádéfalvi veszedelem és Világos után, vagy a gazdasági válság fenyegette, akkor a felső csatornákon, a biztosítószelepet jelentő bodzái, ojtozi, gyimesi, békási és tölgyesi szoroson folyt ki a feszültséget okozó hányadrész Bodza, Bákó, Húsz- és Jászvásár, meg Karácsonkő s a megszámlálhatatlan csángó falu felé, Etelköz földjére. Akkora volt az elvándorlás a századfordulón, hogy a székelység ijedtében külön tanácskozó szervet létesít okainak kivizsgálására, az orvoslás lehetőségeinek felkutatására. Ekkor már évente 10.000 útlevelet állítanak ki az Oromániába vándorló székelyeknek. Nem kevesebb, mint 45 székelyföldi falu lakossága van apadóban, nagyobb részben emiatt. Az óromániai magyar.«ág száma pedig enyhe számontartással is meghaladja a félmilliót (Székely Kongresz- szus, 1902), A Székelyföldön, mint földrajzi egységben, vésztjóslóan megbomlott a népesedési egyensúly. Most is ezer és egy érdek irányjelzője mutat arrafelé. Kereken öt elmetélt vasútvonal és tizenkét kettészelt közút bizonyítja, hogy a Székelyföld hova volt betagolódva. Ezeknek lezárása önkéntelenül is teljessé tette a Székelyföld elzárkózását. Az arrafelé irányuló törekvés egyelőre vágyálom marad, A székelységnek ezen a részfen be kell tokozódnia. De ha ennyiben marad, akkor még csak vállalta a bécsi műtét közlekedési következményeit. Ez semmi. Ezen
