Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Zrínyi Miklós: Elmélkedés Mátyás királyról
10 Zrínyi Miklós szágára, mikor szereti. Cyprus oda van, Candía halódik; mit fogsz azután mondani, Sicilia, hozzá, talám uem juthat neked ebben a tűzben? Ne nevess bár, Olaszország... Ezt mindazonáltal meg akarom mondani, kit a Bonfinius mond, hogyha a német császár a magyar nemzettel olyan módon Mátyás király alatt törökre egyenlőképpen ment volna, bizony általűzték volna a tengeren... MÁTYÁS KIRÁLY CSEHORSZÁGI KIRÁLLYAL újabb szövetséget szerze, nem akará sok ellenséggel magát megterhelni fe' lettébb. Nem ravasz, hanem bölcs a török proverb'umja (közmon' dásjt ha tiz ellenséged van, a kilenccel békéij meg, a tizedikkel hadakozzál. Mátyás királynak más nagyobb ellenséggel való hada* kozásra gondja volt, azért szövetséget szerze eggyel, hogy szabadabb legyen az másikkal. Az király azért nem szenyvedheté tovább a római császár hitetlenségét és szavának meg nem állását, holott kit ígértek vala a követei, semmit sem álla meg benne ; igen nagv készülettel lén reá és Ausztriára, s maga akara magának executiót (végrehajtást) tenni vitéz kardjával. De azonban a török császár is. mint az ólálkodó éhfarkas, látván a királynak messze voltát, Sléziában való hosszú gyűléseit, rá külde országára és azt igen megraboltatá és dulatá, harmiqcezer lelket belőle elvive Nossza most, magyar király, megválik állandó szived, helyen van-e bátorságod s két világbíró császár ellenséged, elég volna egy is, hogy elnyelne. Tudniillik a Hercules nem vétetett istenek számában, meddig a sokfejű hydrával meg nem harcola t így az mi dicsőséges királyunk is, míg a két császár erejét egyszersmind meg nem próbálá, nem nyughaték meg. Az 6 élete merő bátorság volt, és minden gondolatja vitézség, az ő elméjében és szájában mindenkor ama hires római generálisnak szava vala í Audendo agendoque rés hungara crevit, non segnibus consiliis, quae timidi cauta vocant, (Merészség és tevékenység emelte fel a magyar ügyet, nem pedig meddő tanácsok, miket az aggodalmaskodók óvatosságnak neveznek.) Utána indula a töröknek, Jaicáig űzé, de el nem érheté, hanem kiválogata tizenhatezer lovast, akik vissza- nyerék a praedát, Verbaszint Bosznában megvevék és sok számtalant a törökben levágának. így álla azért boszut a király egy császáron. A másikkal mit csinála osztán, im megmondom. Nagy kéntelenségét, írja Bonfinius, a királynak német császár ellen való hadakozására, csaknem üstökén fogva vontatott reá, holott őnéki mind okai mind kedve nagyobb volt a török ellen való harcolásra, de a császár minden igyekezetiben meggátolá; és mikor legutolszor a török had után ment volna a király, és azokat megveré Bosznában, azonban a császár Győr felé küldé hadait, és az országot erősen pusztíttatá, és máskor is, valamint akara a király cselekedni, mindjárt amaz hátul megüté az országot, Azért által akara esni rajta, és elvetni az kockát avagy hatra, avagy vakra. Azért a király megszállá Hainburgot, kit megveve, azután renddel az ausztriai várasokat, kik mind fejet hajtának neki. Végre Bécset, a császári lakóhelt elvoná tüle... Nem hagya királynak sokáig ebben a hadakozásban is a tő
