Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940 / 1. szám - Zrínyi Miklós: Elmélkedés Mátyás királyról

Mátyás király életéről való elmélkedések It rök nyugodalmat, mert Erdélyt keményen rablá Ali bég; és noha személye szerint nem lehete ottan, az ő szerencséje ugyan el nem hagyá, mert Báthori István és Kinizsi Pál olt megharcolának a törökkel, és vesztéig verék. Másodszor ismét ugyan Kinizsi Pál és Dóczi Péter máshun megverék a törököt Magyarországban, Horvátországban harmadszor ama nagy emlékezetű Wuk deszpot és Bernard! Frankopán, És nemcsak Magyarországot tölté meg dicsőséggel ennek valahova mégyen a királynak fátumja, hanem a magyar szablyája mindenütt dicséretet és jó hirt-nevet hagya. Szintén Neapolis országra is ada segítséget király az ipának török ellen, oda küldé Magyar Balázst kétezer magyarral, az ki Hid- runtumot a töröknek kezéből gyorsan kicsapá. így azért a király hadakozék a két császár ellen egyenlő szerencsével és készséggel. Observálom a többi között a Bécs megszállásában, hogy a ki­rály felettébb nagy bátorságagai, de még nagyobb veszedelemmel személye személye szerint forgolódott a bástyáknak kerülésében és megvizsgálásában. Az ilyen vakmerőség hadi fővezérekben nem kévánatos, s nem is dicséretes í egy puska pattanás elrontja éle­tével az egész hadának, s országának szerencséjét j azért nem a királyok tiszti az, noha a maga népének bátorítására mutathat ugyan néha több confidentiát (önbizalmat) is, hogysem vagyon... Ebben a hadakozásban a király, noha ilyen nagy gondjai valának, semmit el nem mulata, aki csudára méltó, aki országának megmaradására való lett volna avagy ékesítésére. Mert lengyel királyt, kinek alattvalói az országban tolvajságokkal háborgatják vala a földet, megfenyegető és megijesztő, úgy hogy elég volt néki az. Az törököket nagy csapásokkal egy nehány ízben megrontá i az csehekkel megbékéle az országon kívül. Belül penig nem szám­lálom az épületeket széllel az országban, nem a nagy költségeit, az sok számtalan idegen emberekre való gondviselését, követek­nek becsületes tartását, mert ez haszontalan volna kicsiny írás­ban foglalni, hanem országának securitására nézendő dolgokat considerálom: úgy mint, tiszteknek érdemes distributióját (adomá­nyozását), törvényeknek fundatióját (alkotását), városoknak erősí­tését, nemzetének fényesülését és az barbariesnek (műveletlenség- nek) elromlását, igazságnak mindenütt administratióját (igazság­szolgáltatást.) Ezek a dolgok nem minden királyoknak adatnak, és legfőképpen azoknak soha sem, akik a magok országát s alatt­való nemzetét nem tiszta szívből szeretik és nem gyönyörködnek benne, mint Mátyás király... HADI TUDOMÁNYÁT és militaris disciplináját aki tudni akarja ennek a királynak, olvassa meg Bonfiniust i én itt többet nem mondok, hanem csak azt, hogy a királyokban semminémű mesterség nem oly szükséges, mint bene imperare, jól parancsolni; ha ezt a mesterséget tudja, mindent tud. így a hadi generálisok­ban is ez a mesterség elegendő, ha semmi többet nem tudnak is; qui bene imperat, bene obeditur, (Aki jól parancsol, annak jól engedelmeskednek). A disciplina militaris abban áll, tudni miből áll az, és tudni parancsolni a szerint.

Next

/
Thumbnails
Contents