Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Juhász István: A Kelet Népe
104 Dr. Juhász István szerűsége — bebörtönöztetése alatt—hatalmasan megnövekedett. Kossuth új munkája alkalmas volt arra, hogy továbbíokozza úgy az ország sürgető reformhangulatát, mint a maga népszerűségét is. Elnyerte a Pesti Hírlap szerkesztését s az Országgyűlési és Törvényhatósági Tudósításokban elkezdett hírlapi izgatást most már alkalmasabb eszközzel folytatta tovább. A Pesti Hírlap rövid időn belül 5000-es példányszámú napilappá lett, melyet számról számra várt és örömmel olvasott az ország egész tanultabb vezetőrétege. Nagy hatalmat jelentett ez a hetente kétszer megjelenő újság — hiszen az ország többi lapjai csak néhány száz példányban jelentek meg. Nem lett, mint lehetett volna, a közgondolko- zás irányítójává, a reformprogramm részleteinek egyre alaposabb és gyakorlatibb megvalósítójává, a reformok melletti izgatásával azonban állandó hullámzásban tartotta a közhangulatot. Az 1840. év eseményeit Széchenyi is nagyon jelentős fordulatnak látta az ország átalakulása szempontjából. Azonban az ellenzékkel és Kossuthtal szemben a kormány engedményét nem úgy ítélte meg, mint amelynek alapján további ellenzéki harc lenne szükséges ,s a reformnak engedmények általi kicsikarása a követendő út. Úgy látta, hogy e politikai fordulattal a kormány maga közeledett a reformpolitikához 5 álláspontja az volt, hogy a reformok megvalósítása most már a kormánnyal való együttmunkálko- dásban keresendő. A diadalt nem az 1835—1840 között vívott szólásszabadsági, országgyűlési harccal való kapcsolatában nézte, hanem abban a történeti fejlődésben, mely az »alvó Magyarország« felrázásával indult meg s mely nemzetünket és országunkat a „haladás“ útjára vitte. Az 1790. év eseményeiben, de különösen az utolsó 10—15 év történetében látta azokat a jeleket, amelyek által a magyarság felrázatott „marasmúsából". Néhány évvel azelőtt, amikor az »extra Hungáriám non est vita« nevetséges és tunya gőgje volt a magyar nemzeti öntudat tartalma, a nemzet öntudata közel járt a haláli álomhoz. Ma, 1841 elején, amikor könyvét írja, egészen más a helyzet: „marasmúsából felébredt a nyavalygó és nemcsak felébredt, hanem ezentúl legkisebbé sem tud pihenni, sőt nyug- hatatlanságtúl késztetve saját erején túl akar cselekedni“. Széchenyi, aki maga is közvéleményt ostorozó, reformokat sürgető és programmot adó írásaival egyik elindítója volt ennek a folyamat. ak, 10 évvel a Hitel megjelenése után, aggódva figyeli a nemzet állapotát és nem tartja kívánatosnak a további izgatást, hanem a tettek, a megvalósítások nyugodtabb és csendesebb idejét látja elérkezettnek. Az 183?—40, évi országgyűlés által kivívott engedményt azért tartotta nagy vívmánynak, mert remélte, hogy általa a reformirányzatnak az oppozicióban megerősödött jelszavas hangoskodása megszűnik s a nemzet jobbjai hozzáláthatnak ahhoz, ami most van napirenden : „kimutatni t. i. a mi- képen-t; mert hogy tennünk kell s tennünk hasznos, azt már nemcsak elismeri a nagyobb rész, hanem ezen érzelemtül kelletén túl fel is csordu A szólásszabadság tekintetében kivívott engedményt az or-
