Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 2. szám - Juhász István: A Kelet Népe

A

KELET NÉPE

A KELET NÉPE száz év előtti megjelenésére visszaemlé' kezai, nemcsak Széchenyi iránti kegyeletes kötelesség) hanem időszerű feladat is. Ez a nagyhatású vitairat kivívott győzelmek után megjelenő, komolyhangú figyelmeztetés volt. Nemzeti lé' tünket fenyegető veszedelmekre figyelmeztetett, olyanokra, amelyeknek felidézése vagy elkerülése politikai magatartásunk ko' molyságától és bölcseségétől függött akkor is és függ ma is.

MAGYAR HELYZET Í84I-BEN

A KELET NÉPE Széchenyi politikai pályájának döntő fordulata. Bátor megnyilatkozás volt, melyben az egyetemes nemzeti célok szolgálatában a legélesebben fordult szembe a pillanatnyi nemzeti közhangulattal. A könyv közvetlen előzményei az 1839— 1840. évi országgvúlés eseményeihez nyúlnak vissza. A nemzeti közhangulatot a Kelet Népe megjelenése idején az a küzdelem határozta meg amelyet az 1839—40. évi országgyűlésen vívott a szabadelvű ellenzék a király és konzervátiv kormánya ellen. A küzdelem a szólásszabadságért folyt: a közgyűlési felszólalásért elítélt Wesselényi, az Országgyűlési és Törvényhatósági Tudósításokért bebörtönzött Kossuth és a hasonló bűnök miatt szenvedő országgyűlési fiatalság vezetőinek a kiszabadításáért. A küzdelem az erős nemzeti összefogást megvalósító ellenzék diadalával végződött. 1840 május elseje, amikor a nádor kihirdette a szólásszabadság elítéltjei számára adott kegyelmet Pozsonyban a gyű- lésező rendek előtt, nemzeti örömnap volt. »A kihirdetés roppant lelkesedéssel fogadtatott — olvassuk az egyik emlékiratban — s az öröm és megelégedés oly zajosan nyilvánult, mint azt alig lehetett egyéb alkalommal tapasztalni. Örömkönnyek ragyogtak a legkomolyabb arcokon, az egymástól oly távolálló pártvezérek kézszoritással vontak fátyolt a múltra. Az ellenzék főbb emberei, mint Deák, Klauzál, Bezerédy becsülésükről biztosították a kormányférfiakat, sajnálkozásukat jelentvén ki afölött, hogy az eddigi fennforgó viszály miatt nem közeledhettek egymáshoz«.

Az országgyűlési örömzaj betöltötte az országot. Mindenki a reformok gyorsabb végrehajtásában reménykedett. A reformokat követelő ellenzék. Deák vezetésével, a maga diadalát látta ebben az engedményben és további egységes ellenállással és tervszerű munkával a teljes reformprogramm megvalósításában reménykedett. A reformpolitika nagy megerősödést nyert a kiszabadult Kossuthban, akinek, mint a nemzet ügyéért szenvedő mártírnak a nép-