Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám
ÍÓ2 Visszapillantás elégedéssel tölt el, mert úgy érezzük, megtettünk mindent, ami lehető volt. Mégpedig tudományos szervezet és anyagi biztonság nélkül. Mert most, amikor szemlénk kisebbségi időszakát lezárjuk, be kell vallanunk, hogy a Hitel jóformán a semmiből jött létre; irói, munkatársai, szerkesztői honorárium nélkül dolgoztak; a lap fenntartója csupán az előfizetők (s nem egyszer a szerkesztők) áldozatkészsége. S ha még számításba vesszük, hogy a munkatársak javarésze gyakorlati ember s egészen kis hányad tudománymivelő, — úgy még magunk előtt is sokszor érthetetlen, mikép sikerült a munka folytonosságát és zavartalanságát öt éven át biztosítani. Hálásak is vagyunk azoknak, akik munkájukkal, együttérzésükkel s támogatásukkal vállalt feladatunk teljesítését lehetővé tették. Erkölcsi kötelezettséget jelentett számunkra az eleve megállapított Programm és terv s szolgálatot. Munkánkat sem az önös érdek, sem az egyéni haszonelv nem ösztönözte. Az előbbit közéletünk szelleme, az utóbbit helyzetünk ítélte halálra. Csak a szolgálat szelleme volt élő és hatékony erő; s ezt — bár nagyot fordult azóta a világ s ma már lehető a politikai haszonlesés is és eredményre vezető az egyéni haszonelv is — őrizni kívánjuk e lapokon s abban a körben, amely e lapokon megnyilatkozik. Fölületessé, formalistává, önzővé vedlő társadalmunkban legalább a szellem csoportjainak védeniök és ol- talmazniok kell a nemzeti létfenntartásnak kisebbségi időnkben megszületett lelkét! a szolgálat szellemét. Az következik tehát, aminek következnie kell. Tágultabb lehetőségek között, szabadabb levegőn, nyíltabb beszéddel folytatjuk a munkát ott, ahol 1940 nyárelején abbahagytuk. Erdély kérdéseit vizsgáljuk továbbra is, teljességre és valósághűségre törekedve. E jelszavas világban nem jelszónk, csak Széchenyi eszméje melletti tanúságunk az, amit mottóként felírtunk s az a „hitel“-ről vallott felfogásunk is I A hitel tágast értelemben: hinni és hihetni egymásban. A HITEL SZERKESZTŐI.
