Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Tamási Áron: Készülődés húsvét ünnepére
8 Tamási Áron a nazarenusHeródes kereszalá és az emberi életről godolkozom, keresvén az útvesztők között az igazság útját. Úgy bizsereg a fejem, mint a boly, melyben hangyák helyett gondolatok akarnak rendszert építeni. Egyszerre szarka madár repül el felettem s valahogy a szellemet röppenti eszembe, aki lakott volt efféle madárban is. A következő pillanatban már a növendék Jégtörő Mátyás,áll előttem, a szellem emberi gazdája s a názárénussal beszélget. Éppen arról folyik a szó, hogy vájjon ember tudhatja e, hol van és hol nincs igazság. Úgy véli az öreg názárénus, hogy ember nem, de a hit igen ! Valahogy így lesz, gondolja kicsi Mátyás, de még oltoványnak érzi a maga hitét, aminek minden szélre hajladozni kell, hogy a végén erős és nagy fává nőhessen. — Menj tehát és hajladozzál — mondja neki Neki mondja ? Nem. Nekem szól ez a tanács. Hajladoznom kell hát Krisztus és Pilátus között, csecsemői és a húsvéti bárányok között,, nemkülönben ténység eszméje és mai állapota között. így talán nagy és nemes fává nőhetek valamikor, amely nem fog már hajladozni, sem meddőt virágzaniPercek alatt kitavaszodik a reményem, hogy ez így is lesz. Felkelhetek hát a vackorfa alól, ahol valami eredményre mégis jutottam, s mehetek hazafelé. Nagy kerülővel teszem meg az útat s otthon gondosan kerülöm, hogy a bárány szóba jöjjön ismét. Hadd beszéljünk inkább vidám régi dolgokat, sőt azt sem bánom, ha némi politikát. Jóféle magyar embernek ebből is kell egy kicsi, bár általában és feltűnő módon tilos itt nálunk. De így ebéd után s bizalmas családi körben, ha jól fogom fel, egyenesen honpolgári kötelesség, hiszen megszűntek a pártok, ahol virágzott ez a gond. — Alakul a világ — mondom. — Igen, megindult volt — feleli sógor. Nézzük egymást s úgy folytatjuk; majd az arcomon mosoly jelenik meg. — Ügy kéne hát! — helyesli sógor. S ezzel már el is végeztük, amit ebben a dologban szóval végezni lehet. Még csak azt akarom megkérdezni, hogy az erdei munka alatt, amikor hetekig éjjel-nappal egymás között vannak, szoktak-e effélékről beszélgetni, — Politikáról'e ? — mondja sógor. — Arról. — Nemigen — feleli. Hallom, valaki nagy mogfontolással jön felfelé a grádicson. Arra nézünk s hát a Gáspár öcsém komoly feje bukkan elé az ajtóban. Mondom neki, hogy éppen jókor jöttél, mire udvariasan és egy kicsit rejtelmesen mosolyog Ahogy kezet szoríthatunk mi ketten s ők is ketten, már viszem is őket a másik szobába, ahol én ütöttem vendég tanyát. Itt mégsem vagyunk senkinek lábalatt s nyugodalmasabban tudunk beszélgetni is. Azt kérdi Gáspár, amint leülhet mingyárt, hogy mi hasznát vehetjük neki, ha már olyan
