Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/1. szám - Tamási Áron: Készülődés húsvét ünnepére

Készülődés húsvét ünnepére

jókor talált jönni. Mondom, hogy sógorral ketten megbeszéltük a világ folyását s most éppen az erdei munkásoknál tartunk.

— Azt kérdezte sógor úr, — szól belé a házigazda, — hogy mi politizálunk-e, amikor együtt vagyunk az erdőn.

Gáspár egy furcsa fejmozdulattal ekeveti magát.

— Itt nálunk más béosztás van — mondja.

— Milyen ?

— Olyan — feleli Gáspár, — hogy mi dolgozunk s más politizálGondolom, innét a sík mezőről visszaszorítom Gáspárt az

erdőre# de mingyárt kiderül, hogy ő nem is ment el onnét. Ott dolgoztak, mondja, vagy tizen s egyszer egy napon két csendőr ereszkedett hozzájuk. Felszólította őket a két csendőr, hogy vegyék elé a személyazonossági bizonyítványt- Ilyen bizonyítványa csak neki volt egyedül; s no még egy öregnek is, de az nem az övé volt. Hanem egy másik emberé, aki szőke. Előbb az öregét nézték meg a csendőrök, de ahogy nézi az egyik, egyszerre a sze- miben tekint az öregnek s azt mondja: magának barna szeme van, vén csaló ! Abban a helyben félreállították az öreget, s nézni kezdik az enyimet. Abban nem kaptak semmi hibát, az igaz, de a többinek nem volt bizonyítványa, sem igazi, sem hamis.

— Miért nincs? — kérdezi a csendőr.

— Azért nincs — mondja az egyik, — mert mi tévedésbe estünk,

— Miféle tévedésbe ?

— Azt gondoltuk, hogy fát vágni jövünk; de most lássuk, hogy szavazásra.

Erre megharagudtak a csendőrök, folytatja Gáspár, s az egészet el akarták kísérni. Végül valahogy mégis megkegyelmeztek, de az öreget úgy elvitték, hogy négy nap múlva érkezett haza, mivel egyik őrs a másiknak adogatta.

— Hát az erdőn is így van — mondja Gáspár.

Mulat rajta, s én dohánnyal kínálom, hogy eressze füstbe az egészet.

Sógor is rágyújt, majd meglepő kérdéssel fordul az öcsém felé :

— Az iskolában milyen tanuló voltál, Gáspár?

— Nem a legjobb — feleli öcsém.

— S annyiszor írtak-e fel, mint most a csendőrök ?

— Nem.

Sógor nevetve csapja hozzá:

— No, ezen nem sokat gondolkoztál!

Olyan jól telik az időnk, hogy kár volna otthagyni az erdőt. De most már a munka, az életmód s a kereset felől szeretnék egyet és mást megtudni- Nem nagy kívánság, azt mondja sógor, s mingyárt el is beszéli ezt az utolsó erdei működését. Először azonban alapot vet neki s a farkaslaki nép helyzetét magyarázza, ha esetleg nem tudnám. Az élelmet nagyjából megtermi ez a föld, de a pénzt, adóra s a ház szükségire, csakis fából tudja kiszorítani az idevaló ember. Még a nagyobb gazdák is. Különösen ősz közepétől tavasz közepéig mindenki a fán van rajta, mint a harkály.