Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Metamorphosis Transylvaniae
84 Bereczky Sándor: „Mi mindig mindenről elkésünk“ velésünk, intézményeink szellemére, aminek még ma is idegen az új magyar zenei gondolat. Mindennek következményeként elmondhatjuk, hogy a március 23-i Bartók'Kodály hangverseny alig is volt másnak a szívügye, mint az estély gondolatát felvető és megvalósító ifjúságnak. Különös kétlaki érzés volt látni, amint mindhárom magyar felekezetűnk diákifjúsága, nem nagyszámú, de lelkes és fegyelmezett kis kórusaival egymásután sorakozott fel a kegyetlenül üresen tátongó nézőtér előtt. Nem mondhatjuk, hogy a kórusok teljesítményében akármennyire is meglátszott volna a meg nem érdemelt nézőtéri üresség, — a kórusoknak bőséges kárpótlás volt maga a tény, hogy énekelhettek. Az ember nem tudta sokszor, hogy a hiányzó, kegyetlenül kegyetlen, meg nem jelent kolozsvári magyar társadalom nevében piruljon-e, vagy együtt örüljön az éneklő fiatalsággal, akik adták, amit adhattak, igaz jókedvükből, egyoldalú és meg nem hálált lelkes ajándékozással. El is mondhatjuk, hogy a közreműködők derekasan oldották meg legnehezebb feladataikat is, Albrecht Dezső bevezetőbeszéde világos fogalmi összegezése volt mindannak, amit az estély akart és nyújtott. Leért az új m.agyar műveltség legmélyebb kérdéséig, ami nem más, mint rövid és nagyon találó megfogalmazásában a magyar különvalóság keresése lelkiségben ép úgy, mint műveltségben, „Talán, m^rt testvértelen nép vagyunk, a- zért igyekszünk különvalóságunkkal igazolni létünket, S milyen szerencse, hogy ezt az igazolást végül nem a „gulasch-fokosch“ és az elmaradottság ezer külsőségeiben, hanem a lényegben keressük,“ Ez a lényeg pedig nem más, mint a mély- gyökerű népi műveltség, „A magyar műveltségváltásnak első pionírjai a magyar zene apostolai voltak, Szinte tradicionális már az, hogy minden igazi kiállás a magyar népi műveltség mellett a magyar zene kiterjesztésével kezdődik, A magyar főiskolás fiatalság első egységes megmozdulása is ezt a szim- bólikus jegyet viseli magán,“ A közreműködő öt főiskolás kórus, bár némelyike egy hónap alatt szinte a földből nőtt ki, váratlan sikerrel oldotta meg, amire vállalkozott ! a hangverseny — majdnem tisztán énekkari számokból — művészi és reprezentatív megnyilatkozása volt az új magyar zene kórusművészetének, A kiválasztott darabok a magyar kórusműveltség leggazdagabb és legszínesebb in- ventáriumából : a Kodály Zoltán énekkari irodalmából kerültek elő, A Református Teológia férfikara által előadott Karádi-nóták, az Esti dal, a Báthory-Apor Szeminárium vegyeskarának Székely keservese, a Báthory-Apor Szeminárium férfikarának és az Unitárius Dávid Ferenc Egylet férfikarának a számai, a Kit kéne elvenni és Zöld erdőben — szép, színes csokrát nyújtották a magyar népdalnak ) a többi kórusszám az új magyar műdal remekeiből adott ízelítőt, A kon- geniális Ady-Kodály, Kölcsey-Ko- dály és Berzsenyi-Kodály darabok mellett a 150, genfi zsoltár és a Jézus és a kufárok — az ösz- szevont énekkarok előadásában az új magyar egyházi zenét szólaltatta meg, Mindenekfelett és elsősorban felbecsülhetetlen a karnagyok munkája, Benedek Kálmán, Domokos Pál Péter és Ütő Lajos más-más- oldalu karnagyi készséggel ugyan, de egyenlő ügyszeretettel és sikerrel vezették kórusaikat. Mindhármukban szakavatott és tehetséges harcosát látjuk egy új erdélyi ma
