Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Metamorphosis Transylvaniae
METAMORPHOSIS TRANSYLVANIAE ,MI MINDIG MINDENRŐL ELKÉSÜNK“ Március utolsó napjaiban, nyugtalan idők kellős közepén rendezték meg a kolozsvári főiskolások Bartók-Kodály hangversenyüket a kolozsvári Magyar Szinházban. A hangverseny előtti napokra visszagondolva, nem mondhatjuk azt, hogy a város „nagy érdeklődéssel és várakozással tekintett" a hangverseny elé, — ahogy azt beszámolókban általában mondani szokás, Minden mással inkább törődtek azokban a napokban az emberek, mint azzal, hogy a főiskolások hangversenyt rendeznek a Magyar Szinházban, Hogy városunk magyar főiskolásai mégis vállalták a hangverseny megrendezésének a kockázatát, bátorságos cselekedet volt, őszintén szólva elmondhatnók ezt már magáról a gondolatról is, amelynek nyomán a főiskolás hangverseny megszületett. Bátor kezdeményezésnek kell ma még tekintenünk Kolozsvárt az olyan estélyt, amely egy önálló gondolat jegyéljen, minden közönségsiker és közönségigény szemelőtt tartását félretéve, tökéletes, magasszintü művészetet akar nyújtani. Kisebbségi magyar társadalmunk leszegényedése s minden tekintetben való sorvadása az oka annak, hogy társadalmunknak sok más vesztesége mellett zenei érdeklődése s általános zenei műveltsége is veszedelmesen aláha- nyatlott. Ha ehhez még azt is hozzávesz- szük, hogy a főiskolások hangversenye az új magyar zene jegyében született, tökéletessé válik az ügy remén'y telensége. Nincsen szerencsétlenebb dolog, mint mikor a zenei műveletlenség mellé társul szegődik a zenei maradiság, — ez pedig épen a magyar zene kérdésében teljesen egyet jelent. Ha társadalmunk zenei műveltségét hiányosnak kell neveznünk, akkor ilyenirányú intézményeinket viszont maradiaknak kell bélyegeznünk, A Bartók-Kodály-irány ma már nem is irányt jelent a magyar zenei műveltség történetében, hanem jelenti magának a magyar zenének a teljes eddigi történetét, de jól tudjuk, hogy Erdélyben, éppen Erdélyben mennyire más még a helyzet. Harminc évnek a csodálatos magyar zenei forradalma, a másfélévezredes hamvaiból életre kelő magyar zenei lelkiség izgalmas és győzelmes szabadságharca, ami ma már hovatovább minden magyar földön valósággá lesz, Erdélyben — meg kell vallanunk — mennyire gyermekcipőben jár még. Természetesen nem egyesekre gondolunk itt, hiszen azért éppen elegen vannak, akik nálunk is már évek óta vivják az új magyar zene igazát; nem is az ifjúságra, amelyik már régóta másként gondolkozik, de gondolunk társadalmunk egyetemére, népne
