Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/1. szám - Tamási Áron: Készülődés húsvét ünnepére

Készülődés húsvét ünnepére

és írógépet takarítani, könyveket porolni s nem utolsó sorban jó történeteket beszélni el a „tiszt" úrnak, hogy az megírhassa a népnek.

Sógor jelentkezik is míngyárf, hogy a legényem aztán ő lesz. S meg is kezdi rögtön a szolgálatot, mert azt mondja, hogy az első történetet most el is beszéli, hadd okuljon belőle az asz- szonyi nép,

— No, halljuk ! — bíztatom.

— Egyszer, — kezdi sógor, — amikor mi Ágnessel még fiatal házasok voltunk s szegény apósom is még javában élt, valahogy erősen összevesztünk ketten, már mint Ágnes velem. Szép őszi éjszaka volt, olyan tiszta> mint a hideg forrás. Mivel Ágnes akaratos természetű s hirtelen is egy kicsit, kiugrott a házból, hogy ő most elhagy engem örökre s megyen haza a szülői házhoz. Jól van, menjen ! S ment is. Igende éppen akkor az Ágnes anyja is valahogy erősen összeveszett az urával s úgyszintén kilibbent otthon a házból, hogy ő most örökre elmegyen s itt fog élni nálunk, S ahogy elindultak ketten egymás tudta nélkül, de egyik a másikhoz, az út felrészin összetalálkoztak. Kérdezi az anyja:

„Te hova méssz, Ágnes ?"

„Én magukhoz, hát maga ?"

„Én is hozzátok,“

„S maga mért jön hozzánk?“'

„Erősen összevesztem apáddal* Hát te?“

„Én is össze az urammal,“

Erre anyám felnézett a csillagos égre, egy kicsit'elgondolkozott s azt mondta Ágnesnek s „Ejszen forduljunk meg s ki-ki menjen a maga házába vissza !“ így fordulának meg nagy sóhajtással — fejezi bé sógor a történetet.

A tanulság vidáman ömlik a napfényen széjjel, még az Ágnes arcán is ott bujkál az elismerés és a történet igaz mivolta. De minderről nem szól semmit, hanem nag7ot ugrik a beszéddel s azt mondja :

— Hol a bárány ?

Csakugyan, most jut eszembe, hogy még nem vettünk húsvéti bárányt. Ránézek a sógorra, mert az efféle vásárban ő a mester. Olyanformán beszél azonban, hogy ebben a faluban nemigen lehet már jó bárányt alkalmas árban vásárolni. Éppen most mondá Gáspár bácsi, a mészáros, hogy itt minden eladó báránynak gazdája került. Csak ebben az egy faluban kétszázat ölnek le ma délután,

— Kétszázat? — ámulok el.

Hamarjában kiszámítjuk, hogy ez átlagosan negyvenezer lej, amit az ünnepek alkalmával csak húsra költ a falu ; s ki azt is« hogy minden nyolc emberre jut egy bárány, Hát mégis van pénz, de honnét!?

— A föld fenekiből — mondja sógor.

Ágnes pedig egy kicsit csúfondárosan veti oda, hogy itt mindenki megbolondulna ebben a faluban, ha nem vehetne bárányt. Fel sem tudna támadni senki bárány nélkül! Inkább adósságot