Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/1. szám - Vita Zsigmond: A nép hagyományvilága és nevelésügyünk

A nép ha^yományvilága és nevelésügyünk feladafai

39

Gyula vagy Németh László népi műveltsége zavartalanul összefér a nyugati, magasabb, humánus műveltséggel, azt gazdagítja és ki- törülhetetlenűl magyar jelleget ad annak' Ha Petőfi és Arany példája nem volt elég, úgy a mai népi irányzat mutatja, hogy a népi hagyományok felszívása nem visszafejlődést, a magasabb művelődési javakról való lemondást jelenti« hanem gazdagodást, átfogóbb magyar szemléletet és így a nemzeti öntudat erősödésének biztos zálogát.

A NÉPI MŰVELTSÉG MÉLYEBB ÉRTELME

EZ A SZINTÉZIS ma európai jelenség. Még Nyugateurópá- ban is, ahol a népi élet már polgári életformává alakult át, kormányzatok, írók és filozófusok [Alain) törekvése jelzi, hogy a paraszti élet megtartásának s a mély műveltség felemelésének igyekezete a legkomolyabb gond. S a nyugati példák azt mutatják, hogy a népi művelődési értékek megbecsülése nemcsak azért került előtérbe, mert abban nyilatkozik meg a nemzet ősi kultúrája, a hagyományőrző népet azért védik a szétomlástól, mert a megzavarodott világrendben botorkáló ember a népi műveltségben találja meg az élet jól kipróbált, szilárd alapelveit is< Csak nem szabad megelégednünk a fölszínességgel! Régebb a nép életével foglalkozó írók (pl. Benedek Elek: A magyar nép múltja és jelene) gyönyörködve, szeretettel elmesélgették a szokások érdekes változatait, de a látott dolgok értelmezésére nem is gondoltak. Pedig a népi műveltségnek megnyilatkozásai nem önmagukért valók, nem különállók és nem jelentőség nélküliek.

Minden népi jelenség az összefüggések láncolatában nyeri el igazi értelmét, alkalmakhoz« fűződik ősi hitből táplálkozó, világmagyarázó ereje van és határozott funkciót tölt be. Mint Ortutay Gyula írja, a népi kultúrát „akármelyik ponton is közelítsük meg, mindig az egészről kell szólani, hogy részleteiben is megérthessük. A népi faragások, a temetési szokások, a cserépedények díszítő- motivumai, a balladák változatai egyképen a népi kultúra egészéről tanúskodnak s vallomástételük mindig az egészről szó), s más kép soha meg nem érthető". Példákat említhetünk;

a) Népszokásaink (így pl, a regőlés, határjárás) vizsgálata azt mutatja, hogy gyakran ősi« pogány elemeket magukba olvasztó vallásos jelentőségük van. Tovább menve azt láthatjuk, hogy a népnél minden — ép úgy, mint hajdan a keleti népeknél — kultikus (vallási) vagy szociális jelentőségű. Ez a két elem együtt jár, mert a nép egész életét átszövik a vallásos vonatkozások s a néprajzkutatók egyöntetűen megállapítják a népi világszemlélet vallásos voltát. íme itt vannak a babonaságok. A nép anyagi, testi jelenségekben szellemi erők rontó vagy áldó, gyógyító hatását látja ; a szellemi világ jelekkel irányítja az ember életét, az embernek alázatosan kell hozzájuk alkalmazkodnia (Kádár Kata) A nép az anyagi javak józan megbecsülése ellenére is a természeti erők, az