Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/4. szám - Metamorphosis Transylvaniae

Móricz Zsigmond és Szabó Dezső

^35

nagyszerű állomásait. Rövid néhány év alatt neve és sajátos magyar látásmódja mélyen bevésődik az irodalmi köztudatba s parasztságszemlélete új szempontokkal ajándékozza meg a közvéleményt is. Munkáiban az alföldi magyar paraszt és az alföldi kisváros szenvedélyektől fütött és ellenmondásokat hordozó világa tükröződik megrázó színekkel Az előző korszak regényíróinak derülátó faluszemléletével ellentétben, Móricz észreveszi ennek az eszményített paraszti életnek sötét vonásait is. Jól látja, hogy sem a falu, sem a kisváros nem egységes, észreveszi az egymással szemben álló és kegyetlen harcot folytató rétegeket, és nem csupán típusokat ad, az egyéni vonások és szenvedélyek rajza nem szorul háttérbe merev elméleti elgondolások mögött. Sőt az, ki egyszer a XX, század magyar alföldjének lelkirajzát meg akarja írni, nélkülözhetetlen dokumentumot éppen Móricz Zsigmond regényeiben találhat, A magyar alföld kérdéseiből többet látott, mint előtte tudósok és írók egész serege. Művei emberi dokumentumok és magyar tanuságtételek, — bűnöket fednek fel, égő sebekre mutatnak rá, de ugyanakkor gyógyítanak is, mert az igazság felismerése immár eszmélkedés s az eszmélkedésből fakad a jobbítás szándéka, a változtatás terve s idő múltán maga a reform,

»

Azonos eszmeforrásból táplálkozva, de más lélek és más egyé niség sajátos törvényeitől indíttatva látta a magyar életet Szabó Dezső- Mialatt Móricz Zsigmond az alföldi magyar zárt jellemvilágából hozott felszínre gazdag tapasztalatokat, ő az erdélyi magyar nyilt- s igával, egy cselekvő nemzedék útjának szabott irányt. Pályafutása

sem olyan egyenes és töretlen, mint a Móricz Zsigmondé, A kolozsvári évek és a fiatalság gazdag emlékei után az Eötvös-kollégium könyvtára nyitja meg előtte a könyvek és az izgató kérdések birodalmát. Enciklopédikus érdeklődése, ami ismét erdélyi jellemvonás, megismerteti vele a modern tudományok és a világirodalom kincseit, Budapest után tanárként végigvándorolja a régi Magyarországot, egyik helyről a másikra helyezik át, bátor magatartása és nyílt szókimondása miatt. Lassan fejlődik íróvá i a háború előtti években irodalmi érdeklődését mindös.sze néhány kitűnő essay jelzi, de a Párist járó nagy magyar írók körében már mint eljövendő nagy írót említik, S a vándorélet után, a világháború végén meg is írja nagy alkotását, az ,,Elsodort falu‘‘-t és ez a mű a világösszeomlásban lelkét és hitét vesztett magyarságnak valóságos bibliájává válik. Regénye megírásában ugyanis az írói szándék felett magasan áll az útmutatás akarata s ez az irányzatosság Eötvös és Zrínyi mellé állítja, akiknél az irodalom szintén csak magasabbrangú eszköz volt a nemzet felemelése és megtisztítása érdekében, S ilyen eszköz későbbi minden írása j műveiben a magyar bűnök ostorozója •, eszmehirdetése a magyar jövő alakítása. Sőt Szabó Dezső már a huszas években elérkezettnek látja az időt arra is, hogy egy nemzeti jellegű, de szociális tartalmú eszmerendszert dolgozzon ki a megújuló magyar élet számára. Rövid ideig hisz a szociális változás lehetőségében, s csak később, lassanként, kiábrándulva emberekből és eszmékből egyaránt, vonul vissza az írás fellegváraiba, ahonnan azóta is a szó és eszme fegyvereivel küzd eszméi megvalósításáért. A „Csodálatos