Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/4. szám - Metamorphosis Transylvaniae

a.-iiJJilMi. 336 Dr. Jancsó Elemén Móricz Zsigmond és Szabó Dezső élet“, a „Segítség", a „Panasz“, „Karácsony Kolozsvárt“ és annyi más kiváló elbeszélés- és tanul­mánykötet mind ennek a szociális szándéknak jegyében született. Köz­ben néhány külföldi út szakítja meg ezt a szakadatlan eszmei harcot, de minden keserűség és csalódás ellenére, Szabó Dezső nem tér le az útról, amelynek irányát már legelső műveiben világosan meg­mutatta, Végül a legutolsó eszten­dőkben megteremti az egyéniségé­nek legmegfelelőbb műfajt, az utolsó évek páratlan irói vállalko­zását! a Szabó Dezső-füzeteket. Ezeknek ő az Írója, ő a kiadója és az adminisztrátora is. Az az ötven füzet, amely eddig napvilágot lá­tóit, töretlen életerejének legszebb bizonyítéka. Élete alkonyán elér­hette azt, amit kevés iró mondhat el magáról: a magyar fiatalság csaknem a maga egészében mö­götte ált. Az idők szomorú jóslatait igazolták, A sebek, amiket felmu­tatott, felrázták a nemzet lelkiis­meretét és az új nemzedék legja­vát elindították a magyar önisme­ret útjain, A faji kérdést, a föld­reform feladatát, a középosztály válságát már évtizedekkel ezelőtt ő látta először világosan és ugyan­csak ő volt az, aki szakadatlanul hirdette ezeknek a kérdéseknek megoldását és a megoldás módjaira is rámutatott, Németh László a „Magyarság és Európa“ című mű­vében helyesen állapítja meg, hogy „a háború alatt felserdült ifjúságra a legnagyobb hatást Szabó Dezső gyakorolta. Nem hiába volt másfél évtizeden át tanár, az előadóterem­ben és cikkeiben is mint hatalmas pedagógus uralkodott a fiatal ösz­tönön, Minden tétele egy-egy nagy hangulathullám volt) ha bírált, kérlelhetetlen gúnnyal a minden fiatalban ugrani kész romboló dé­mont szabadította fel a kacagás hulló lánccsörgéseí közben. Aztán váratlan vigyázz-t vezényelt, nyír­fák és fiatal leányok libegtek álom­szerűén, vagy a család melege ter­jedt szét áhítatosan“. Egyénisége valóban szuggesztív s hatását, rö- videbb-hosszabb ideig, egyetlen fia­tal sem kerülhette el. Móricz Zsigmond és Szabó Dezső a háború utáni magyar nemzedék életszemléletét döntően befolyá­solta, Móricz Zsigmond a magyar paraszti lélek jellemző vonásai­ból annyit vett észre, amennyit előtte talán senki sem ; Szabó Dezső viszont a falukérdés iránti érdeklődés fölverésével az új nem­zedék tudatos élettervének leg­jelentősebb alakítója, A magyar megújhodás alapfeltételének a nép­hez való visszatérést hirdették ; a műveltség népi megújítását, a nem­zet pihenő erőinek munkábaállítá- sát jelölték meg célnak; s jól lát­ták, hogy a megújulás akadályai elsősorban maguk az egészségtelen társadalmi viszonyok. Népiességük így nem pőre romantika, hanem a valóságos magyarságszemlélet alap­igazságainak megállapítása s a cse­lekvés területeinek megjelölése, S most a küzdelmes hat évtized múltán lehet-e számukra megnyug­tatóbb, minthogy írói célkitűzéseik teljesedése mellett megérthették a közvélemény feléjük fordulását. Szellemük nem a gyepűn túl ta­nyázik, az értetlenség bozótjait már rég maga alá gyűrte, portyá­zásai fölébresztették a lelkiisme­retet, s Szabó Dezső keserű mot­tója ma már derűsebben hangzik t Ki tanyája ez a nyárfás 7 Nem hallik be a kurjantás. Vagy alusznak, vagy nem hallják', Vagy talán nem is akarják ... D\ JANCSÓ ELE VÉR

Next

/
Thumbnails
Contents