Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/4. szám - Csiky János: A gyergyói nép táplálkozása

ADATOK A GYERGYÚI NÉP TÁPLÁLKOZÁSÁHOZ

MINDAZOKBAN A MŰVELT ORSZÁGOKBAN, ahol a megelőző orvosi tudomány megérdemelten diadalt diadalra arat, a korszerű táplálkozás kérdése is heves vitatárgy, annál is in- kábbf mert egyes szerzők mind határozottabban állítjáki hogy a nehéz testi munkát végző néprétegek korai megöregedése éppen a célszerűtlen és hiányos táplálkozásnak tudható be. A táplálkozásnak fajmenlő és fajfenntarió szerepe van, — ez a felismerés lényege, — s a sok vita, a megelőzés apostolainak elszánt tőrei - vése mind arra irányul, hogy megvalósítsák a mai táplálkozási rendszer alapos és egészséges reformját. Kevesebb húst, kevesebb sót és fűszert, sokkal több gyümölcsöt! — röviden ez az álláspont, mondhatni jelszó, s minden rendben is volna, ha ezt a kívánalmat épúgy, mint minden újító szándékot, nem keresztezne ezernyi nehézség, lépten nyomon felbukkanó annyi ellenkezés, komoly és komolytalan megfontolás- Egy tény, hogy jelszavunkat csak úgy ötletszerűen átvinni a nép öntudatába nem lehet. Minden nép táplálkozása legalább annyira jellemzően sajátos, mint ruházko- dása, építkezése, dalkincse, táncai és szokásai. A fejlett vagy visszamaradt közállapot, a gazdasági jólét vagy nyomor sehol annyira nem érvényesíti a maga alakító befolyását, mint éppen a táplálkozás területén s azután, még ugyanazon népcsoport zárt körén belül, is az egyes vidékek külön adottságai szerint lényeges eltéréseket tapasztalhatunk. Sehol se, de itt különösképpen nem lehet általánosítani. Komoly tanulmány csak kisebb gazdasági egységek táplálkozási helyzetét veheti számba s csak a tapasztalatok alapján szólhat ebben a bonyolult kérdésben.

AZ Erdélyi magyarság szempontjából a főhatalomváltozás óta, tudomásom szerint, mindössze két szerző elemezte a táplálkozási viszonyokat; Dr, Parádi Kálmán a Hitel 1936. é>i

2. és Dr. Heinrich Mihály ugyancsak a Hitel 1937, évi 2. számá ban megjelent tanulmányában (A nép táplálkozása, illetve A nép táplálkozása kalóriaértékekben) Magam 1939 kora tavaszán fogtam hozzá a gyergyói székelység táplálkozási viszonyainak tanulmá nyozásához. Eredeti elgondolásom szerint Gyergyószenfmiklós, a gyergyói medence nyolc magyar községe, továbbá Vasláb és Békás román községek táplálkozási viszonyait szándékoztam számba- venni minőségi és mennnyiségi szempontból- Városunkban május hó második felében már 90 iskolásgyermek heti étlapját sikerült megszereznem a felekezeti tanítók megértő közreműködésével s ezeket a táplálkozás minőségi tanulmányozására használtam fel.