Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Oberding J. György: A bukovinai magyar népcsalád
pp ÍJ.I.IIUH4I ppmppiiii A bukovinai magyar népcsalád helyzetképe 261 Régi emlékeket őriznek a szőltesek és varrotlasok. Még minden házban fellelhető egy-egy szép régi párna székely keresztszemmel, székelyföldi szálánvarrott rr.intákkal s kakastaréj, farkasnyomott- béka, csillagos, madárkás, tenyeres, párás, csitkós őrzik az eredeti piros színt és mintát. A pirosat feketével is keverik. Az „ágyi gúnya“ minden házban bőségesen fellelhető. A „nagy házban" (tiszta szoba) a „danyhák" (dunyhák), változatos huzatú párnák, lepedők és festékesek egészen a mennyezetig vannak az ágyakban „felvetve“. A hátsó fal hosszában, a gerendához erősített rúdon, a tartalék ünnepi „kendezők“ (törülközők) és osztovátán (szövőszéken) szőtt var- rottas párnafejek és lepedőaljak tömege, ízléses elrendezésben. Különösen a lányos házak versenveznek abban, hogy melyik szárnyalhatja túl a másikat „gúnya“ tekintetében. Sokszor még az adósság- csinálástól sem riadnak vissza e miatt, „Az a fontos, — mondja László János, — hogy a „világ“ tudjon arról, kinek a lánya hogyan van „kiruházva“. Bár elszomorító, de megtörtént dolog, hogy a gondatlanabb családok a férjhezmenendő lányuknak járó ingatlanrészt még az egybekelés előtt eladják és annak árán ruházzák ki a menyasz- szonyt, „Hadd lássa a világ, de komámasszonyt is egye a sárga irigység, hogy hogyan van kistafírozva a mi lányunk.“ Az egyre nehezebbé váló megélhetési viszonyok azonban n ár kezdik csökkenteni ezt az észszerütlen fényűzést," A KÖZSÉGEK HATÁRA nem nagy kiterjedésű, A múlt század végén még 20—30 hold földje volt egy-egy családnak, ma ekkora birtokkal alig egynehányaii rendelkeznekj Hadikfalván például mindössze húsz-harminc olyan család él, amelynek a birtoka meghaladja a 30 holdat. Ma 2—4 hold között váltakozik az átlagos birtoknagyság. Ez nem is csoda, hiszen a nagy népszaporulat folytán egyre csak aprózódik a föld. Újabb földszerzésre nincs lehetőség s ilyen körülmények között — mint a múltban, úgy ma is — egyre többen és többen lesznek a „moldvázásra“ utalva. A moldvai idénymunka sem biztosítaná azonban a megélhetést, ha a családfő nem vinné magával feleségét és munkabíró gyermekeit. Sokszor még a tízéves gyermekeket is beszegődtetik, A munkaszerződéseket télen kötik meg, igen nyomorult feltételek mellett, A munkásvállalkozók előlegekkel láncolják magukhoz embereiket a téli ínséges hónapokban s azok kénytelenek aláírni a leggyatrább szerződést is, hogy nyomasztó helyzetükön segítsenek. Egy férfímunkás átlagos bére a leköttött négy nyári hónap alatt nem rúg többre 1800-2000 lej készpénzfizetésnél és 7 mázsa kukoricánál. Sajnálatos, hogy ipart nem tanu'nak, pedig mint ipari munkások jobb keresetet biztosíthatnának maguknak a mezei munkánál. Még saját községeikben is zsidók és más beszármazottak űzik az ipart. Iskolája mind az öt községnek van. Az iskolákban román a tannyelv, csupán Hadikfalván van magyartannyelvű iskola, a református felekezeti iskola, A falunak közművelődési életében egyébként a legjelentősebb szerepet az egyház játssza. A lelkes magyar katolikus papok és a kis református egyház lelkésze fáradoznak a népi kultúra fejkszté-
