Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/3. szám - Metamorphosis Transylvaniae

Magyar észjárás, magyar műveltség 249 másra jelennek meg nevelésügyi tanulmányai. Munkásságának két döntő meghatározó tényezője van. Az egyik : öntudatos keresztyén hite. Annak az embernek a val­lásosága, aki a maga rokkantsá­gából való teljes felgyógyulásától kezdve közösségi életünk legsú­lyosabb betegségeit is ügy tekinti, mint amelyekben változást a ke- resztyénség életadó ereje tud hozni, A másik vonás az alföldi magyar (ismét ezt kell Írnom); Arany János magyarsága. Az a magyarság, mely szülőfaluja az évszázados autonomiáju Földes község és a még teljesebb autó nomiáju Debreceni Kollégiumban formáltatva, a népi és történelmi magyar öntudat rendíthetetlen biztonságát, semmiféle európai idegeskedéstől meg nem rontható ázsiai erejét jelenti. Egyéniségé­nek e vonásaiból származik mű­vének kritikai ereje és hódító magyarsága. Ha el akarjuk őt helyezni a mai magyar szellemi életben, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy önismerete metszőbb kriti- káju, mint a felkutató íróké j ma­gyarsága, jövőlátása pedig bizton­ságosabb, derűlátóbb, mint a Szabó Dezsőé, * Mindezekből nemcsak alkalom­szerűen számolunk be, hanem azért, mivel az előttünk fekvő 300 oldalas nagy művében : „A magyar észjárás és közoktatás- ügyünk reformja“ — eddigi mun kája, írása betetőzését látjuk, fíármas tagozódása könyve kü­lön ír a magyar alsónéposztály, középosztályunk és a magyar felsőosztály lelki világáról, műve­lődési állapotáról és nevelésének jövendő útjáról. * Könyvének egyik legérdekesebb fejí'zete az, melyben a magyar alsónéposztály, a magyar paraszt­ság lelki világáról megállapítja, hogy megkövesedett a XVI - XVII, századi magyar élet, magyar mű­velődés formáiban. Műveltségének alsóbbrendűsége tulajdonképpen fejletlenség, egy régibb történeti állapot konzerválása. ,,Amikor Sztárai Mihály uram egy szál hegedűvel kiült a domb­ra a templom elé s messzecsengő hangon rákezedett egy zsoltárt, a hívek odagyüllek köréje, utána dúdolták a szent éneket, azután bementek a templomba, végig­hallgatták a prédikációt, könyö­rögtek, megint énekeltek egyet; akkor az volt a legmodernebb jelenet, ami Európában egyálta­lában lejátszódhatott. Akkor a nép is végigcsinálta ezt: idáig ma is meg tudja csinálni. Ma ez a néposztály nem követhetné ve­zetőjét operába vagy filharmó- nikus hangversenyre. De ahogy a hangversenyre hiába vinnék: hiába viszik vagy küldik vagy engedik a huszadik század for­máinak bármelyikébe is, mert kultúrája megkövesedett a XVI, és XVII, század fordulóján. Ez a néplélek átélte az ezután következő századokat mind e mai napig, de tevékeny részt nem vett benne többé, Sztárai Mihállyal még együtt énekelt, Tinódi Sebestyént még meghallgatta, Pázmánnyal még együtt vitatkozott, vagy az ő vagy az Alvinczi pártjára állott, meg­vette a Bibliát (olvassa is mai na­pig), megbecsüli a könyvnyomta­tást, de már ahhoz, ami Zrínyit fütötte, hogy önálló hadseregünk legyen, lélekben semmi köze. Na­gyon érdekes megfigyelni, hogy egy nyomban utána következő korszak egyik művészeti problé­májával szemben milyen pontosan reagál a megelőző korszak leié, A jezsuita iskoladrámát megkö r/

Next

/
Thumbnails
Contents