Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/3. szám - Metamorphosis Transylvaniae
Magyar észjárás, magyar műveltség 249 másra jelennek meg nevelésügyi tanulmányai. Munkásságának két döntő meghatározó tényezője van. Az egyik : öntudatos keresztyén hite. Annak az embernek a vallásosága, aki a maga rokkantságából való teljes felgyógyulásától kezdve közösségi életünk legsúlyosabb betegségeit is ügy tekinti, mint amelyekben változást a ke- resztyénség életadó ereje tud hozni, A másik vonás az alföldi magyar (ismét ezt kell Írnom); Arany János magyarsága. Az a magyarság, mely szülőfaluja az évszázados autonomiáju Földes község és a még teljesebb autó nomiáju Debreceni Kollégiumban formáltatva, a népi és történelmi magyar öntudat rendíthetetlen biztonságát, semmiféle európai idegeskedéstől meg nem rontható ázsiai erejét jelenti. Egyéniségének e vonásaiból származik művének kritikai ereje és hódító magyarsága. Ha el akarjuk őt helyezni a mai magyar szellemi életben, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy önismerete metszőbb kriti- káju, mint a felkutató íróké j magyarsága, jövőlátása pedig biztonságosabb, derűlátóbb, mint a Szabó Dezsőé, * Mindezekből nemcsak alkalomszerűen számolunk be, hanem azért, mivel az előttünk fekvő 300 oldalas nagy művében : „A magyar észjárás és közoktatás- ügyünk reformja“ — eddigi mun kája, írása betetőzését látjuk, fíármas tagozódása könyve külön ír a magyar alsónéposztály, középosztályunk és a magyar felsőosztály lelki világáról, művelődési állapotáról és nevelésének jövendő útjáról. * Könyvének egyik legérdekesebb fejí'zete az, melyben a magyar alsónéposztály, a magyar parasztság lelki világáról megállapítja, hogy megkövesedett a XVI - XVII, századi magyar élet, magyar művelődés formáiban. Műveltségének alsóbbrendűsége tulajdonképpen fejletlenség, egy régibb történeti állapot konzerválása. ,,Amikor Sztárai Mihály uram egy szál hegedűvel kiült a dombra a templom elé s messzecsengő hangon rákezedett egy zsoltárt, a hívek odagyüllek köréje, utána dúdolták a szent éneket, azután bementek a templomba, végighallgatták a prédikációt, könyörögtek, megint énekeltek egyet; akkor az volt a legmodernebb jelenet, ami Európában egyáltalában lejátszódhatott. Akkor a nép is végigcsinálta ezt: idáig ma is meg tudja csinálni. Ma ez a néposztály nem követhetné vezetőjét operába vagy filharmó- nikus hangversenyre. De ahogy a hangversenyre hiába vinnék: hiába viszik vagy küldik vagy engedik a huszadik század formáinak bármelyikébe is, mert kultúrája megkövesedett a XVI, és XVII, század fordulóján. Ez a néplélek átélte az ezután következő századokat mind e mai napig, de tevékeny részt nem vett benne többé, Sztárai Mihállyal még együtt énekelt, Tinódi Sebestyént még meghallgatta, Pázmánnyal még együtt vitatkozott, vagy az ő vagy az Alvinczi pártjára állott, megvette a Bibliát (olvassa is mai napig), megbecsüli a könyvnyomtatást, de már ahhoz, ami Zrínyit fütötte, hogy önálló hadseregünk legyen, lélekben semmi köze. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy egy nyomban utána következő korszak egyik művészeti problémájával szemben milyen pontosan reagál a megelőző korszak leié, A jezsuita iskoladrámát megkö r/
