Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/3. szám - Metamorphosis Transylvaniae
250 Juhász Isfván f; veteli, (A gyermek feleljen vagy még inkább szavaljon a vizsgálaton.) Szívesen veszi az iskolai ünnepeket is, de megelégszik a sha- kespeari színpaddal. Az élőképek, a díszletek, a bárok nagy arányai elmaradhatnak. A vezető gondolat mindig csak az marad, hogy a gyerek is ott van és szerepel“. A magyar alsónéposztály nevelésének alaproblémája az, hogy szükséges-e és lehetséges-e a XVII, század műveltségi állapotában visszamaradt magyar parasztságot bevezetni a mai művelődésbe, Ha mindkét kérdésre igenlő a felelet, akkor merül fel a hogyan kérdése. Karácsony Sándor szerint elhibázott minden kísérlet, mely a gazdasági szakoktatás módozatain át gazdasági -kultúrát akar adni népünknek s így remél tőle többtermelést. Nem, a mai magyar parasztságnak mai magyar és egyetemes európai műveltségre van szüksége. Még a többtermelés szempontjából is erre van szüksége, mert a többtermelésnek amagyar ember akkoriét neki, ha tudja, hogy az miért kell. Ha a maga termelő munkájának értékét megismeri az egész nemzet- gazdaság, államélet, világpiacok és világpolitika összefüggésében. Addig nem érdemes többet termelnie, hiszen fölöslegét az állomástól egy olyan világ veszi át, melynek ő se nem részese, se nem ismerője, E fejtegetések végén parancsként ébred a gondolat az olvasóban ! új, a magyar parasztot szolgáló földbirtokpolitika kell, de még inkább vagy leginkább ugyanúgy kell az új, magyar parasztot szolgáló kultúrpolitika is. Olyan kultúrpolitika, mely a hajdani falusi particulák képére megteremti a nyolcosztályos népiskolát, a gazdasági szakiskola mellé pedig a parasztgimnáziumot és a népi egyetemet. Nevelőkül pedig a XVI, és XVII, századbeli külföldi akadémiákat járt rektor munkájának folytatására olyan tanítórendet képez és küld, mely falusi munkája előfeltételeképpen igyekszik megismeri a magyar és az európai műveltséget; nem didaktikus elszűkítésében, hanem mai életszerű gazdagságában. A középosztályunkkal kapcsolatos kérdésekben azért van any- nyi zavar, mert a mai napig sem áll világosan az, hogy ki is a középosztályi ember ? Karácsony megállapítása ebben a tekintetben amilyen újszerű, annyira igaz is. Az elmosódott társadalmi határo kát újra megvonja, — mert ez a nevelésügyi érdek, — nem születési vagy ískolavégzettségi alapon, hanem az egyedül helyes szempont t az alkotóképesség, a szellemi minőség tekintetbe vételével, Példával él: „Az a mérnök, aki a M, A, V- gépgyárának mozdonyosztályán a legújabb tipusu gépet, a szó szoros értelmében megálmodja, tehát teremtő munkát végez! a felső néposztály egyik tagja. Az a mérnök úr (akit gondolom, felügyelő úrnak szólítanak a gyárban) s aki, hogy egész népszerűén fejezzem ki magamat, egyik új típus megteremtésétől a másikig szorgosan konzerválja a meglévőt és gondoskodik róla, hogy az elképzelt mozdony egyes alkatrészei csakugyan elkészüljenek s közben a részletek egymáshoz való viszonya meg ne változzék amiatt, hogy az egyes részeken egymástól függetlenül dolgoznak ; aki te- hátadminisztratív összekötő munkát végez:középosztálybeli egyén.
