Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/3. szám - Metamorphosis Transylvaniae

*

I

24B

Juhász István

hogy ma nem a tehetségesek és az arravalók jutnak be a középiskolákba, hanem, akik közel kapják és aránylag olcsón megússzák. Nincs tehát tervszerű kiválasztás. A középszerűek rászabadítása vezetőhelyekre viszont kisebbségi sorsban kész nemzeti veszedelem, Te- há^ gondoskodni kell ösztöndíjak útján, hogy a tehetségesebb gyermekek tanulhassanak s az erdélyi magyar középosztály utánpótlását ne a gyenge elemek, hanem a legkiválóbbak szolgáltassák.

Vásárhelyi János a kálvinista nép nagyszerű áldozatkészségét és hűségét felemlítve intő szavakkal fordult a közgyűléshez : „Népünkhöz ne parancsszóval, ne lenéző, fölényeskedő kevélységgel, ne az ő nehézségeivel számolni nem tudó

követelésekkel közeledjünk, hanem azzal a szeretettel, amely nem keresi a maga hasznát, mely nem fuvalkodik fel, nem gondol gonoszt, hanem amely mindent hiszen, mindent eltűr".

Végül — mint erdélyi magyar életünk legbiztatóbb jelenségét — ki kell emelnünk azt a mind szorosabbra fonódó együttműködést, mely egyházaink között minden közérdekű ügyben megnyilvánul. Ahogy az első időkben a feleke- zetközi püspöki tanács — Ferencz József, Majláth Gusztáv Károly, Nagy Károly — vette kezébe az ügyek irányítását és népünk jogainak védelmét, úgy emelkedik ki most ez együttműködés, mint sorsunk legnagyobb biztosítéka.

ALBRECHT H)EZSÓ

MAGYAR ÉSZJÁRÁS, MAGYAR MŰVELTSÉG

Karácsony Sándor neve sokfelé ismerős, de még mindig nem any- nyira, hogy megnyilatkozásainak jelentőségét kellő módon látná az egész magyar olvasó réteg. Munkájának jelentősebb része a háború után indul meg, amikor mint fiatal hadirokkant s középiskolai tanár a szénvakáció idején össze tudja gyűjteni a fütetlen tanteremben pesti első gimnazista tanítványait és ráveszi őket arra, hogy a legyőzött állam újjáépítésében tanulásbeli nemzeti túlórázással vegyenek részt. Ez az osztály, melyet nyolc éven át tanít, magát új, szellemi frontnak vallja s belőle a mai magyar művelődés legtehetségesebb munkásai kerültek ki. Karácsony Sándor ezidő alatt „Erő" címen diákújságot szerkeszt, melynek sem előtte, sem utána érdekességében és nevelő hatásában párja nem akadt, S ugyancsak ezidő alatt lett a magyar cserkészet és a protestáns diákmozgalmak nagy ifjúságszeretettől áthatott és hozzáértő irányítójává.

Ilyen nevelőmunka után csak természetes, hogy ezt a magyarszakos tanárt, az ifjúsági munkából kiemelve, a Magyar Tudományos Akadémia szótárkészítő bizottságához osztják be. Itt egyéniségének másik vonása: Arany Jánosra emlékeztető magyar nyelvérzéke és nyelvismerete talál nagy munkamezőt.

Emellett azonban visszatér életműve nagy főirányához : a neveléshez, A debreceni egyetem pedagógiai magántanára, aki minden héten leutazik a fővárosból előadásai megtartására, A Protestáns Szemlében és külön is egyre-