Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/3. szám - Metamorphosis Transylvaniae
,,/1 naiiy időkhöz nagy nemzedék bell“ 24 3 egyházközségek a lét jogában fenyegetett ember szívósságával és áldozatos elszántságával védték hitünknek és anyanyelvűnknek a múlt küzdelmeivel megszentelt várait. Ennek ellenére mindig új veszteséget kellett elkönyvelnünk. Az Egyház bármilyen alkudozásokra és megegyezésekre kényszerült is, a neveléshez való jogát alku tárgyává nem tette soha. S természetes, hogy minden hívőnek és még inkább egyházi testületnek kötelessége, hogy az Egyház szándékát kövesse minden körülmények között. Isteni parancs, hogy gyermekeinkéi széni hiiünkre meg- ianiisuk, vallásunk erkölcseire szoktassuk, s az ősöktől átvett hagyományok szellemében és tiszteletében neveljük. Az Igazgatótanács az Egyház parancsához híven álláspontját újból határozottan leszögezte, az elemi iskolák megerősítését, fejlesztését és újak létesítését határozta el azzal a célkitűzéssel, hogy az egyházmegyét iskolával fokozatosan mindenütt ellássuk és a katolikus nevelést lehetőleg minden katolikus gyermek számára biztosítsuk, b) Középiskoláink kereteit nagyjából megmentettük. Ami hiány" zik, megtérült másik oldalon az időszerű, gyakorlati célú, új iskolák' ban, A megmentett keretek között azonban nem az a zsúfolt élet folyik, amelyik kielégítően megindokolná a rájuk fordított áldozatot és erőfeszítést. Legfőbb főgimnáziumunk, erősen lecsökkenteti lét' számmal, éppen csak tengődik Tanáraink dicséretes odaadással dől' goznak, vállalták és vállalják a helyzet áldozatait, a változó peda' gógiai és didaktikai rendszerek nehézségeit, A többség a hivatás bűz- góságával ereje javát adja bele a munkába, hogy növendékeit ellássa az élet küzdelmeihez megfelelő erkölcsi habitussal és ismeretekkel, de igyekezetük jórészben önkínzó munka, nem jár arányos eredménynyel, mert a gondozásuk alá került átlagos anyag minősége jobb lehetne. Ha középiskoláink növendékeit a szülők foglalkozása és lakóhelye alapján osztályozzuk, tanulságos megállapításhoz jutunk. Ezek az iskolák városokban vannak, ahol régebb egy népes, tehetős és felfelé törő középosztály, iparos- és kereskedő-réteg gondoskodott az intézetek benépesítéséről és bár ez a réteg az utolsó évtizedek alatt fájdalmasan meggyérült és leszegényedett, a növendékek arányszáma nem tolódott el a falu javára olyan mértékben, mint ezt várni lehetett volna. Ez a körülmény végső következtetésében rányít a kérdés lényegére, nevezetesen arra, hogy középiskoláinkba nem azok jutnak be elsősorban, akik tehetségesek és arravalók, hanem akik közel kapják s aránylag kevés költséggel megúszhatják Nem azok, akiknél igény a továbbtanulás, s akiket szellemi versenyekre és teherpróbákra lehet fogni, hanem akiket helyzetük utal be, elég sokszor tehetségükre való tekintet nélkül, s akiket aztán a tanárnak kínos, favágómunkával kell kezelnie és — hogy a létszám és az összesített eredmény ne legyen még siralmasabb — valósággal a hátán kell egyik osztályból a másikba vinnie, jobb meggyőződése ellenére. Az ilyen anyag megöli a pedagógust, tehát az iskola lelkét és meghiúsítja a célt, amiért az intézmények vannak s amiért eleink alapították és fenntartották. Lehet, hogy az adatok egyirányú beál-
