Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/3. szám - Metamorphosis Transylvaniae

r

244

t,A nafiy időkhöz nagy nemzedék kell'

lításával túlzott hangsúlyt adtam a kérdésnek, de a lényeg igaz, s tettem azért, hogy tapinthatóbban emeljem ki feladatainkat.

A középiskola célja mindenüli az, hogy az álialános művellsé^ elemeit es anyagát közvetitse, másrészt, hogy a felsőbb tanulmányokra, a szellemi vezetésre és a magasabb szellemi munkára alkalmasakat a népi közösség számára kiválassza. Egy nép többségi helyzetben elbírja a bizonyítványokkal és diplomákkal ellátott középszerűek nagyobb tömegét is. Az önműködő előrejutás és a protekció alkalmazása rövidzárlatokat idézhet elő ott is, a középszerűek, mint a fáradt rossz olaj, megdughatják az állami és társadalmi gépezet csapágyait és kényesebb részeit, de a hatalmas szervezet járataiban és munkahelyein szét is szóródhatnak, egészségesen is szétoszthatók, s a nagy belső erő, ha jól irányított, legyőzi az üzemzavarokat. Kisebbségi sorsban azonban a középszerűek rászabaditása a vezető helyekre nemzeti veszedelmet jelent. A mi fiainknak minden pályán és foglalkozásban kemény versenyt kell megállaniok, az előnyökbe beleszületettek és kiváltságoltak tömegével kell felvenniök a harcot, hogy a maguk számára a helyet kiverekedjék és megtartsák; és ezen kívül mindenkinek, akinek végzettsége van, közösségi munkát is kell vállalnia, kisebb vagy nagyobb körben, politikai, társadalmi, gazdasági, népjóléti vagy egyházi téren, vezetőnek kell lennie. Mind a két igény tehát egyaránt azt sürgeti, hogy felkutassuk, kiválasszuk és tervszerű gondozásba azokat vegyük, akikben a legtöbb tehetség mutatkozik,

A tehetség egymagában természetesen nem elég, hogy a feladatokra alkalmas legyen, párosulnia kell jellemmel, munkakészséggel, a hivatás szeretetével és eleven közösségi tudattal. Iskoláink hivatása, hogy a gondjaikra bízott gyermekeket így neveljék, az irányítás azonban a mi feladatunk lévén, tőlünk is függ, hogy legalább részben olyan anyagot kapjanak, amelyik elbírja és kamatos kamattal visszafizeti a reá fordított munkát és áldozatot.

A második pont, amihez a tennivalók kapcsolódnak : a templom, A templom gondozása és karbantartása körül nagyobb bajok — hála Istennek — nincsenek. Amit lehetett, megtettünk, hogy az épületek megmaradjanak és céljuknak megfeleljenek, A hívek és papok buzgóságáról is dicséretes eredmények tanúskodnak, új templomok, parókiák épültek vagy régiek újultak meg részben vagy egészben a hívek áldozatkészségéből és buzgó, vezetők munkája által a leszegényedés nyomasztó évei alatt is. És nem állnak üresen, nem reprezentatív épületek csupán, hanem az élő Isten látogatott hajlékai, a vallásos szükséglet és pezsgő hitélet kisugárzó központjai. Ezért nem az épületekről és a hitéletről akarok szólani, hanem a jelképről, Mert a templom jel is, jelzi, hogy Isten földi országának határai hol vannak a térben és az időben. Időszerű tehát, hogy most, amikor az emberiség a történelem egyik legválságosabb szakaszát éli és mi feladatokról és kötelességekről, tennivalókról tárgyalunk, a templom tornyából kitekintsünk mindkét irányba.