Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/3. szám - Nemzedéki vallomás - Venczel József: Csík népe és népesedési viszonyai

■-Ti».

Csik népe és népesedési viszonyúi

241

határrészen a hagyomány vashámorról tud s azt beszélik, hogy 16Ó4- bcn elpusztított Czibreíalvának is hajdan nevezetes vasbányája volt. A Csíkszeredától Oláhfalunak vezető országút mellett az Olt híd|ától jobbra kiemelkedő dombot Vasíuvó-dombnak nevezik, A csicsóí Silló dános 1846-ban községe határában is értékes ércekre bukkant, a za- latnai Bányászati Hivatal szabadalmat is adott Sillónak, de a tőkehiány itt is megakasztotta a munkálatokat, akárcsak a Vacsárcsi határában, honnan pedig már a fejedelemség idejében szállítottak vaskövet a madarast hámorhoz. A madarasiak, mint bányászok, Zsigmond királytól nyertek szabadalmat s számos okleveles intézkedést ismerünk, melyek a madaras! bányászat felmerülő kérdéseit rendezték. A hámorok a Madaraspata ka mellett voltak s ezt a helyet ma is Fejedelem-kertjének nevezik. Madarason a XVII. század elején a Széleskútsarka alatti helyen kénesőbányászat is folyt s afelhagyott bányákat ma Sárigék bányájának nevezik. Oklevelekben gazdag a csíkdánfalvi hámor is, a bányák a Bánya nevű halárrészen voltak, A határnevek még őrzik tehát a régi bányakultúra emlékét, ma azonban az említett helyeken okszerű kutatás nem folyik s a lappangó kincsek fölszínrehozatalára ki sem gondol. Még Balánbánya bányaműveit is leállították, pedig e réztelepcl még a legutóbbi időkben is igen nagy jelentőségűnek mondották. S ez a helyzet Gyergyóban is, A szárhegyi Szármány nevű hegy délnyugati oldalán található „fehérkő" kitermelése nem folyik abban a keretben, amelyet megérdemelne, A csomafalvi Aranyász nevű patak békésen csörgedez s a remetei Bánya-ucca sem idéz fel az emberekben különösebb gondolatokat, a Kereszthegy északi oldalán található csillámkővel sem .sokat törődnek, macska-aranynak nevezik s a gyermekeknek jelent csak örömet, Ditró vashámora, akárcsak a csíki hámorok, pénz hiányában leállt, a Bánya nevű hegy titkait nem háborgatják. Valamivel szerencsésebbek a határmenti kőszéntelepek : Borszék, Bélbor, Holló, Tölgyes, de az a vashámor, amelyet a Segesváriak 1852 körül a Kis-Beszterce vizén túl, a szárhegyi Mezővész északi bülüje irányában állítottak fel s amely annak idején jó erővel és móddal látott a dologhoz, ma osztozik a hargitai vashámorok sorsában, A csíki embernek — nevelés és képzettség hiányában — ma már nincs érzéke a bányászathoz, a hajdani bányászcsaládok leszármazottjai földmívelőkfé lettek, s csak a régi lustrák árulkodnak az ősök talán hasznosabb foglalkozása mellett. Még a kőbányákat is átengedték az ügyes és élelmes idegeneknek, kik a nagy keresletet felhasználva, hegyoldalakat ontanak szét megyeszerte, lehetőleg a közforgalmi útak mentén. A csíki ember itt nem vállalkozó, hanem csak munkás és fuvaros. Szerfölött megelégedett, mert kereseti lehetősége van, s arra nem is gondol, hogy újabb anyagi ártalom kiszolgálója Néhány évvel, évtizeddel előbb éhes és irgalmatlan idegenek elnyelték a hegy termését, az erdőt, s most felfalni készek magát a hegyet is. Egészen valószínű, hogy a hegyvidék kőfalainak lebontása után a ma még eldugott nemes kincsek tárába hatolnak be s a föld tulajdonosa — mondhatni! csak borravaló ellenében — nézi vagyonának elszállítását, sőt ehhez segédkezet is nyújt.

DR. VENCZEL JÓZSEF

■j;