Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/3. szám - Nemzedéki vallomás - Venczel József: Csík népe és népesedési viszonyai
240 Í)r. Venczel József hely, hol a községek jobbára megkötik a szaporulatot, új falurészek létesülnek s a népfölösleg a Maros völgye felé tájékozódik. Felesik sokban Gyergynhoz hasonló: a népszaporulat nagyobbrésze otthon marad, de a termőföld már túlságosan kicsiny s a mellékkereset is bizonytalan. A lakosság kétharmada tiz holdon aluli birtokos s ennek a résznek is nagyobb hányada alig rendelkezik 5— 6 holdnál többel. A „passzus" már kiállítva, csak a tarisznyát kell vállra kapni s az utat megválasztani, A RÉGI CSÍK lelkes és buzgó közgazdásza egykor igy kiáltott fel : „A csiki föld! Termő az mind egy barázdáig, ha nem is mind búzát vagy szöllőt termik. Termik az erdőt, termik az ásványosvizet, termik ásványt, termik az legelőt és a legelő termik barmot, melyekből egyformán nyerheti a földet lakó nép az ő megélhetését". Az otthoni életkeret szélesítése — valóban ez a nyomasztó gazdasági helyzet egyetlen megoldási lehetősége. Csik gazdag terület, csak a nép nincs tudatában, hogy minő kincsekkel rendelkezik. Vitos Mózes lokalpatriota érzéstől eltelve mondja, hogy a régi Magyarországnak egyetlen vidéke sem gazdagíthatná jobban a keblében rejtőzködő rengeteg kinccsel szegény, sok nyomor és nélkülözésekkel küzd- ködő lakóit, mint éppen Csik megye.-®Van némi túlzás ebben az állításban, de az igazságtól mégsem esik azért távol. Csík hagyományai, mondavilága s nem utolsó sorban oklevelei arról bizonykodnak, hogy a hargitántúli székek eldugott területén nincs olyan hely, hol a történeti idők valamelyik szakaszában ne kutattak volna ásványi kincsek után; sok helyt, hol ma kaszálók terpeszkednek, hajdan bányák száda nyílott s szorgalmas bányászok munkálkodtak. Induljunk el a déli részekről s kövessük nyomon az oklevelekben említett bányahelyeket s említsük meg azokat is, amelyekről a szájhagyomány szól. A menasági Aranysás-patak nevét onnan kapta, hogy régebben — miként a nép beszéli — azon a környéken nagy mennyiségben aranyat ástak. A közvetlen szomszédságban Csíkszentgyörgy és Bánkfalva erdőségeinek északkeleti részén kőszéntelepről, réz- és vaserekről szólnak. Délebb a lázárfalvi Kápolnamező nevű helyen a hagyomány szerint üveghuta és büdöskő- fújtató állott. A csíktusnádi határban Bányapataka nevében hordoz bizonyságot a monda mellett, amely szerint ama határrészen aranyat és ezüstöt bányásztak. Verebesről írja Kunics Dacia Siculiájá ban : „Ferri fodinis inclarint". Csíkszentsimonnak Aladár nevű helyén aranybánya volt. Aszópataki bányának vagy Bartis sarkán lévő bányának nevezték, Csíkszentimre Vermet vagy Verem nevű helyén ma is rá lehet akadni a régi vasbánya nyomaira; a Bányapatak nevű helyen 1892-ben ünnepélyes külsőségek között kezdték el az ásatásokat, de a „Bányapataki ístenáldás Társulati Bányamű" kezdeménye, mint annyi más, hamarosan elakadt. A csíkszentkirályi Csorba-Kertje nevű 2'' V. ö. : Vitos Aíázes-• Csíkmegyei Füzetek, Csíkszereda, 1894, 274., ill. 811. 1, Félreértés elkerülése végett hang.siilyozzuk, hogy a kővetkezőkben nem az a célunk, hogy népünket a bányászkodásra ösztönözzük ; csak egy tipikus jelenségre, az ólhetetleusóg egyik jellemző tünetére kívánunk rámutatni, miként az a bbfejeiö raondamkhól világosan ki is tűnik.
