Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/3. szám - Nemzedéki vallomás - Oberding J. György: A vándorló bukovinai magyarok
196 Dr. Oberding József György 1,879 fő, összesen 5.276 fő volt,® Bíró adatai iránt azért vagyunk bizalommal, mert leveléből kitetszőleg az ott élő magyarság élet- körülményeiről a legnagyobb lelkiismeretességgel ad számot. Levelében leírja az öt község földrajzi helyzetét, foglalkozik az iskolaügygyel, a vallástanítással, a tanítók és papok helyzetével, valamint a nép erkölcsével. Ebben az időben Andrásfalván, Hadikfalván és Istensegítsen volt iskola, de tanítót csak Hadikfalván tartottak, Andrásfalván és Istensegítsen a papok végezték a tanítást, viszont Fogadj- istenen és Józseffalván csak vallásoktatásban részesültek a gyermekek, A tankönyveket Magyarországról és Erdélyből szerezték be, Andrásfalván 1835-től a reformátusok külön iskolát tartottak fenn. Az iskoláztatásra nézve a következőket írja t „Mind a katholikusoknál, mind a reformátusoknál részszerént a népískoláktóli idegensége, mely még egészen meg nem győzettethetett, részszerént a nép nagyobb részének szegénysége, tanítók, könyvek nem léte s más akadályok miatt nem éppen kívánt sikerrel foly az iskolai nevelés. Ezen tekintetben még felettébb sok, amit kívánni s tenni lehet“. Az egyházi ügyekkel kapcsolatban beszámol a templomok helyzetéről, A telepítés idején fa- kápolnákat építettek (a házak is fából épültek), azok közül azonban az istensegítsi, hadikfalvi és andrásfalvi kápolnák tönkrementek, úgy hogy most „árendált házakban tartatik az isteni tisztelet“. Az andrás- falví reformátusoknak van templomuk, „Erkölcsíségre nézve — írja — fájdalom ! az itt való magyarok különösen megvagynak bélyegezve. Ma ugyan már a magyarok sem rosszabbak a többi lakosoknál, de a régebbi időkben általok esett sok tolvajságok és ragadozások rossz nevet szereztek nekik és az első ítélet mind e mai napig megmaradt ellenek, mind a föld népénél, mind a tisztségeknél“. Az „orzást" különben Gegő is megemlíti.’ A betelepített 2.687 főnyi törzslakosság lélekszáma tehát egy félévszázad alatt megkétszereződött, A bukovinai székelység, mint idehaza, ott is rendkívül szapora maradt, A nyolc-tízgyermekcs család nem ment ritkaságszámba. Az 1880. évi osztrák népszámlálás már 9.887 lelket talál az öt községben, annak ellenére, hogy 1845 és 1846, valamint 1866-ban a kolera tizedelte meg a lakosságot, 1846 és 1865-ben pedig éhínség pusztított, 1886-ban súlyos járvány lépett fel, a difteritísz, mely három éven át szedte áldozatát, 1000— 1200 gyermek halálát idézve elő A bukovinai székelyek helyzete a 48 előtti időkben — írja Jancsó Elemér — se jobb, se rosszabb nem volt, mint az osztrák birodalom többi jobbágyainak sorsa. Azok, akik a nagybirtokok közelében éltek, sokkal rosszabb helyzetben voltak, mint szegény, de önálló életet élő társaik, Földesuraik rabló és gonosz bánásmódja még ma is él a nép emlékezetében, Józseffalván még ma is sokat beszélnek azokról a kényszermunkákról, amelyeket annak idején törvényesen vagy törvénytelenül földesuraik rájuk kényszerítettek. Különösen a tiszttartók kegyetlenkedései lázították fel nem egy ízben a békés és türelmes ® Az E. M. E. Wesselényi-levéltárában Bíró levelét Dr. Szabó T. Attila az E. Helikon, 1939. évi augusztus szeptember havi számában tette közzé, ’ P. Grgő Elek; i m. 119. 1.
