Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Sáry István: A romániai szövetkezeti mozgalom
A fómániai szövetkeiéti mozgalom 19 szempont nem tudott érvényesülni, habár megalakult erre a célra a „Casa Centrala a Cooperatiei $i a Improprátárirei Järanilor“ (Szövetkezetek és Kisajátítások Központi Háza). Ez a zökkenő azonban nem állította meg a szövetkezetek számszerű szaporodását t 1920-ban 6000 a szövetkezetek száma, 1926-ban 11,000 (beleértve a csatolt területek szövetkezeteit is). De a háború utáni román szövetkezeti mozgalomnak már más jellege van, mint a háború előttinek, a szövetkezeti szellem szempontjából visszaesést mutat.“ Az állami központi hatalom a gazdasági élet irányításának egyik eszközét látja a szövetkezetekben s az állami gazdasági politika megkönnyítésére használja fel. A háború előtti román szövetkezeti mozgalom eszmei alapjait az agrárkérdés megoldására való törekvés jellemzi, a háború utáni szövetkezét! mozgalomnak nem sikerült új eszoiekört teremtenie. A háború utáni parlamenti élet, a mezőgazdasági termékek konjunktúrája jövedelmezőbb vállalatok felé fordítja a figyelmet, elterelve a falusi vezetőréteg figyelmét a szövetkezetekről. Gazdasági szempontból természetesen a szövetkezetek szépen fejlődnek : a „Federálék“ 1923. évi 21 milliós profitjukat 1920-ig 164 millió lejre növelték. De a gazdasági kon unktura azt eredményezi, hogy a szövetkezetek individualisztikus haszonra törekszenek, a „Federálék" elvesztik szoros kapcsolataikat egységeikkel. Tehát a román szövetkezeti mozgalom a kapitalizmussal párhuzamosan igyekszik gazdasági feladatokat megoldani: csak gazdasági jellegű mozgalom^^. A GAZDASÁGI ÖNELLÁTÁSRA törekvő állami politika mind jobban felismeri a gazdasági krízis után az új nacionálizmus által kitűzött szövetkezeti feladatokat, melyek jegyében kifejlődik a román szövetkezeti mozgalom második időszaka. Az állam kiemeli a szövetkezeteket a kereskedelmi törvényhozás keretéből, mert a második szövetkezeti időszakban a szövetkezeti mozgalom nem tekinthető csak gazdasági vállalatnak, hanem olyan társulásnak, mely a tagok „nemzeti" célkitűzéseit elősegíti, Áz új 1929. évi szövetkezeti alaptörvény az összes romániai szövetkezeteket egységesen szervezi át’B, Az új törvény a modern törvényhozás szellemének megfelelően nem határozza meg, hogy mi a szövetkezet, hanem csak egy általános keretet adva, kimondja, hogy azok az egyesületek, melyek a „jelen" törvény szerint működnek: szövetkezetek (1. szak. 1. bekezd.) s hogy meghatározásának súlyt adjon, kimondja, hogy csak azok a vállalatok használhatják a szövetkezeti címet, melyek eleget tesznek a törvény előírásainak, vagyis aszerint működnek. Az 1929. évi törvény szellemében a szövetkezet egy olyan intézmény, mely a tagok szabad társulási akaratából jön létre, személyi jelleggel bír s habár a tagok — célkitűzéseik könnyebb elérésére — társadalmi tőkét hoznak létre, e tőkének más a szerepe, mint Dr. A. G. Galan: Coopera^ia Agricultura in Románia. Bucure?ti, 1937. 1- Mihalache és Dúca a kapitalista vállalatok szükségességéről beszélnek. 13 1928-ban már életben volt egy szövetkezeti törvény, a Codul Cooperatiei.
