Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Sáry István: A romániai szövetkezeti mozgalom
2Ö Dr, Sáry István a kereskedelmi vállalatoknál ; emitt uralkodik, amott szolgál (Gierke). A törvény kimondja, hogy az előírt eseteken kívül az alapszabály nem zárhat el senkit a szövetkezetbe való belépéstől (nyitott kapuk rendszere). Hogy az új fejlődési fokon a szövetkezet már mennyire nemcsak gazdasági magánjogi jogiszemély, mutatják az 1929. évi törvényt módosító 1935-ben megjelent rendelkezések, melyek a szövetkezet intézményeiről és közjogi szövetkezetekről tesznek említést. Hogy pontosan mit értett a törvényhozó a közjogi szövetkezetek alatt, azt jelentése nem mondja meg, sem a parlamenti és szenátusi viták nem adnak kellő felvilágosítást. Valószínű i a törvény azokat a magasabb állami szervezeteket érti, melyek az állam magasabb feladataiba kapcsolódnak be közvetlenül, Annál inkább helyesnek tűnik e magyarázat, mert a törvény további szakaszaiból kitűnik, hogy a köznapi értelemben vett szövetkezetét a szövetkezeti intézmények csak egyik fajtájának tekinti Újítása az 1985. évi törvények a 96. szakasz, mely szakítva az eddigi klasszikus felfogással, megengedi oly’an szövetke zetek alakítását is, melyeknek célja nem gazdasági, hanem pusztán közművelődési. Hogy a kereskedelmi társaságoktól a szövetkezeteket mégjobban megkülönböztesse, a törvényhozó a szövetkezeti ügymenetből eltörli a „tiszta ha.szon“ kifejezést és a „fölösleg“ kifejezéssel cseréli fel. A szövetkezet elsőrangúan személyi társulás lévén, számára nem közömbös, hogy a jogokat biztosító üzletrész kinek a birtokában van (a részvénytársaságoknál az üzletrész személytelenül forog a börzén), ezért a törvény 13. szakasza kimondja, hogy az üzletrészek nem idegeníthetők el. A SZÖVETKEZETEK alapgondolata az azonos érdekű gazdasági elemek versenyének kiküszöbölése által az erőknek összpontosítása. Ebből kifolyólag a szövetkezetek egy bizonyos fejlődési stádiumban tudatára ébrednek az elszigeteltség hátrányainak, miért is központokba, szövetségekbe tömörülnek és az így tömörült szövetkezetek egységesen irányítják egy egész vidék gazdasági életét. Ezen elv alapján az 1929. évi törvény 76. szakasza előírja, hogy a szövetkezetek Szövetségekbe, „Federálék‘‘-ba tömörülnek, A Federálék maguk is szövetkezetek, melyeknek az igazgatósága az illető szövetségbe tömörült egységek, szövetkezetek, eéV'Séy kiküldött igazgatósági tagjából tevődik össze, A Federálék gazdasági tömörülések és az egységes hitel- vagy árú-ellátásról gondoskodnak, A törvény előír „Uniók“-at is, amelyek szintén szövetkezeti tömörülések, azonban már nem gazdasági feladatokat szolgálnak, hanem „morális“ jellegű egyesülések, melyeknek nincsen saját tőkéjük, feladatuk pedig az Unióba tömörült szövetkezetek ellenőrzése, jogsegélyük megszervezése, á szövetkezeti propaganda és az egységek közötti kapcsolatok kimélyítése. Mind az Uniók, mind a Federálék, tehát az úgynevezett másodfokú szövetkezetek, az elsőfokú szövetkezetekből alakulnak és a szövetkezeti törvény alapján működnek, a szövetkezeti egységeknek legközelebbi felettes szervei. A szövetkezetek ellenőrzésére alakított, az 1929. évi törvény értelmében létesült Uniók létrehozásakor a törvényhozó abból az elgondolásból indul ki, hogy a szövetkezetek elég fejlett állapot-
