Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/3. szám - Nemzedéki vallomás - Oberding J. György: A vándorló bukovinai magyarok

NEMZEDÉKI VALLOMÁS

Megjelent az Ellenzék „Vasárnapi Szó" c. mellékletében ez év október hó 15-én.

AZ ÉLET TÉNYEI határozottan mutatják, hogy az erdélyi magyarság lélekben önmagához tért. Ölelő karját is mozdítja már, hogy végre magához vonhasson mindenkit, aki magyar. Valahányan va- gyünk, mind megilletődött tanúi vagyunk az Eszme anyai mozdulatának, mely a cselekvő egység vágyát és áldását sugározza felénk.

Ebben a történelmi időben az új féríinemzedéket illeti az első szó, hogy ennek az egységnek sürgető szavát hallassa. Igen, a szó és a kötelesség minket illet mindenekelőtt. Húsz esztendő alatt nagy útat tettünk meg, amíg idáig eljutottunk. Kemény szellemi harcokat kellett vívnunk a tényekkel, az előttünk járó nemzedékkel, egymással és önmagunkkal egyaránt. De annyi küzdelem után, most már elmondhatjuk legalább t a körülöttünk ható tényeket ismerjük és az előttünk dolgozó nemzedéket türelmetlenségünkkel többé nem zavarjuk, Ha valaha szép és nyugtalanító díszek voltunk a nemzet építményén, most erős híd vagyunk, mely az előttünk járókat összeköti a nyomunkba lépő ifjúsággal. Népünk kiáltó szükségei és a feladatok sürgető parancsa ösztönös erővel sodortak egymáshoz minket és rendeltek közös munkára. Többé nem arra nézünk, amiben eddig különböztünk, hanem tudatosan arra, amiben ma egyek vagyunk. Nem fegyverszünetet, hanem békét kötöttünk egymással, mert mindnyájunk felett győzött a népünk iránti felelősség. Ez a béke tisztességes, bátor és férfias leszámolás j s hiszünk abban, hogy az önös egyén legyőzése és legyőzetése árán, minden erdélyi magyar között megköthető ez a béke.

Mint nemzedék, sok alkalommal és sok alakban állottunk már nemzetünknek nyilvánossága elé. Erős azonban a hitünk s ez a hit férfiasán kötelez, hogy ez az újabb nemzedéki kiállás minden eddiginél mélyebb, szorosabb és öntudatosabb alapokon nyugszik. Épitő és céltudatos szellemi összefogás ez, melynek meg kell teremtenie azt a szintétikus életfelfogást, ami szellemi védőboltozat gyanánt, oltalmazóan borulhat fölénk és tarthat együtt egy nemzeti családban.

Lejárt az idő, melyben a különálló részletigazságot és részletfeladatot szolgálta egyén és csoport, S eljött, amikor egyetlen gondolatban és parancsban kell legnagyobb igazságainkat és életérdekeinket összefoglalnunk. Ennek a gondolatnak és parancsnak minde- nekfelett uralkodnia kell, hogy egyetlen akarat alá rendelhessen minden erdélyi magyart és egyetlen tengely köré csoportosíthasson minden intézményt, kózületet és különálló egyént.

Az egyetlen és mindent összefogó gondolatot abban a kijelen- té:bp!i foglalhatjuk össze, hogy mind magyarok vagyunk. A szá