Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/2. szám - Parádi Ferenc: Népkönyvtáraink helyzete

Népkönytárainh helyzete

161

előre elkészített tervekben. Még kevésbbé lehetett ezentúl a nép- nevelés belső tartalmát a szükségletek állandó figyelése nélkül meghatározni. Az elméleti programot rövid időn belül összezavarta volna a nevelendő rétegek által kifejezett, talán homlokegyenest ellenkező és sokkal magasabb szellemi igényeknek megfelelő kívánság. Különös belső erő nyilatkozott meg a nép igényeibe!. A műveltség után sóvárgók tömegét nem elégítette ki a selejtes irodalom. Már a kezdet kezdetén kellő öntudattal vetették el maguktól a műveltség látszatát iceltő, de fölületes olvasmányokat. Öntudatuk tárgyismeret hiányában is mélyebbre nyúlt t csak a múlt nagy személyiségei, a férfias jellemek élete és tettei, az országépítő egyéniségek buzgó munkája, az irodalom nagyjainak remekművei keltették föl bennük a lelki gyönyörűség és gazdagodás érzését.

Nagy feladat előtt állott tehát az erdélyi magyar népkönyvtár- moziíalom. Igényes és bíráló szemű olvasóközönség fogadta a kísérleteket. A feladat nagyságát fokozta aztán az az általános óhajtás, mely egységes elgondolással szerkesztett továbbművelő tervet akart s szigorúan megszabta, hogy e tervet a keresztény világszemlélet és a hagyományokban gazdag nemzeti öntudat, valamint a meglevő szellemi és anyagi javak megtartására és továbbfejlesztésére képesítő tartalom jellemezze.

Ez igények mellett jelentkeztek űj szükségletek is. Ezek közül a legjelentősebb az ókírályságbeli magyarság közművelődési ügye, annál is inkább, mert ez a nemzettöredék számarányának állandó emelkedése folytán s az erdélyi magyarsággal fölvett közvetlen kapcsolatok révén jelentőségben és nemzetalkotó súlyában annyira növekedett, hogy mind az egyházi, mind a közművelődési mozgalmak terén mellőzhetetlen alkotó elemmé vált. Az ókirályságbeli magyarság egyfelől szórványegyházak létesítésével, másfelől a magyar művelődés igénylésével nyilvánítctta a múltban is, ma is az egyetemes magyar nemzettesthez való tartozását. Az erdélyi magyar népkönyvtár-mozgalom feladatává lett az utóbbi igény jórészének kielégítése.

De magában Erdélyben is különleges feladatok nyíltak e mozgalom számára, A népművelő munka nem szorítkozhatott csak a falvakra, különösképpen nem akkor, midőn a falusi népfölösleg emigrációs vonalai rögzítődtek s a tömegesen városba telepedő vándor népelemek sorsának gondozása mind kevésbbé elhanyagolható kérdéssé nőtte ki magát. Ez az Erdély területén belül meginduló jelentős népmozgalom éppen tömeges voltánál fogva mind értékesebb népanyaggal gazdagította a nagyobb ipari közp ntok külterületeit s e vándorlók javarésze nem szóródott szét, hanem gyökeret verve s a városi szükségletekhez alkalmazkodva űj kisiparos és kereskedő, illetve vállalkozó társadalom alapjait vetette meg. A szervezkedést itt is nyomon követi a művelődési mozgalmak időszaka s nemsokára e külvárosokban önálló kezdeményezésből számos olvasókőnyvtár létesül.