Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Juhász István: Az erdélyi fejedelemség társadalmi tényezői
152 Juhász István lésen, hogy ezután, miként a nemesség, ügy a székelység is hűtlenség esetén a jószágát veszítse el. Ez a törvény egyik legősibb székely kiváltság megsemmisítése volt. Az elkeseredett székelység 1562-ben Balassa Menyhért buj- togatására fegyvert fogott- A felkelők nagyrésze, valamint vezéreik is közszékelyek voltak. Rettentő fenyegetésekkel* az unióra hivatkozva, maguk mellé próbálták venni a segesvári és a kőhalomszéki szászokat, János Zsigmond vezérei azonban megverték a lázadók egyrészét, másrésze önként kiszolgáltatta vezéreit is és hazavonult. A megtorlás éppen olyan teljes volt, mint az 1514.-í parasztlázadás után A vezetőkön kívül bűnhődött a nép, a maga teljes egészében. Az 1562.-Í segesvári országgyűlés az 1557-es hütlenségi artíkulusnak szerzett érvényt, amikor a közszékelyek egész rétegét, mintegy 40 000 embert jobbággyá tett: „az főnépek az ő tőségekben, a lótejek az ő lófőségekben minden széken szabadon éljenek, úgy mint a nemesség az ő nemességekben; az ő földin lakókat, kiket jó igazsággal bírnak, úgy mint a nemesség bírják az ő jobbágyokat, ők is jobbágyul birják* kik a róvásnak idején több községgel együtt megrótassanak". E kegyetlen törvény Erdély belső életének a mérgezője lett, állandó alkalom az izgatásra és a lázadás szitására A Székelyföldön épített várak nem tudták a társadalmi forrongást lecsillapítani. 1595 ben Báthory Zsigmond havasalföldi hadjáratában azért harcoltak oly vitézül, mert a fejedelem szabadságuk visszaadását ígérte meg s az 1595- évvégi újabb lázadás, valamint a székelyeknek Mihály Vitézhez való csatlakozása azért következeit be, mivel csalatkoztak ebben az ígéretben. A székely kérdés végleges megoldását Bocskay István hozta meg, aki nemcsak visszaállította a közszékelység szabadságát, hanem elrendelte, hogy a nemesek a szabadságban ne is háborgassák a székelyeket. A székelységnek e fejedelmi végzés által az erdélyi államba való békés és építő beletaglalódása megoldást nyert. Ezután a székelység adta a fejedelemség legkiválóbb haderejét. A XVII század első felének állandó hadseregében a székelység körében toborzott kék és veres darabontok képezték a fejedelmi haderő mindenkori alapját. A megváltozott fejedelmi politika, mely nem erőszakkal, hanem az az ősi jogok tiszteletben tartása alapján igyekezett a székelysé- get, mint erős társadalmi alkotó erőt építeni be az erdélyi állam tényezői közé, haszonnal járt a fejedelemségre és a székelységre nézve is- A székelység jövendő fejlődésére döntő volt, mivel megerősödött autonómiája és zárt népközösségi szervezete. A harmadik náció, a szászság hasonlóképpen mint zárt társadalmi egység illeszkedik be az erdélyi fejedelemség politikai egységébe, A fejedelemség kialakulásakor a szászság közjogi és közigazgatási egysége már kialakult. Az Andreanum kiváltságait, melyek eredetileg csak a Szeben vezetése alatt álló hét széknek szóltak, már Mátyás király kiterjesztette az egész szászságra- így a kiváltság sáncai között helyezkedtek el a meggyes! és nagyselyki Kétszék, Brassó és Beszterce vidéke is. 1583-ban alkották meg a rzászság autonom jogait, a kialakult önkormányzatot kodifikáló tör
