Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Juhász István: Az erdélyi fejedelemség társadalmi tényezői
Az erdélyi fejedelemség társadalmi tényezői 151 mény, hogy a fejedelemség másfélévszázada alatt a vármegyéknek egyetemes megmozdulása, az államot egész épületében megrázó lázadása nincs« A széhelységről, az önálló Erdély második alkotó társadalmi tényezőjéről ez nem mondható el< A székelység társadalmi helyzetét az határozza meg a fejedelmi kor küszöbén, hogy mint a keleti végek állandóan katonáskodó népe, nem ment át azon a fejlődésen, mely a magyar társadalom középerdétyi és Erdélyen kívüli részében a XIII- század végére már le is zárult- Ez a társadalmi folyamat abban állott, hogy megszüntette az ősi nemzetségek leszármazottainak közös birtoklását, a királyi ispá- nők, nemzetségfők nagy birtokokat szereztek, a várjobbágy okból, a nemzetségek egyes tagjaiból kialakult a birtokos ármális nemes- ség, a későbbi vármegye alapja, — a nemzetségek szegényebb része, a várszolgák és a felszabadult rabszolgák rétege pedig a költözködési jogát is csak részben és bizonyos időkben birtokló, földhöz kötött jobbágyréteggé lett. A székelységben ez a folyamat csak későn indul meg s ha a XVI század elején már köztük is három kialakult rendről: a primőrök, lófők és szabadok rendjéről beszélhetünk,— a harmadik rend nagy részében meg úgy személyében, mint birtokát illetően szabad- E szabadsága azonban nem zavartalan- Az erdélyi főurak, a székely főemberek részéről már a XV- század folyamán is sokszor érik súlyos jogfosztások, s ezek a fejedelemség idején betetőződnek- Már a XV- század folyamán feltűnnek a „fejekötött székelyek", akik, talán a hadszolgálat alól való menekülésért, talán nyomorúságuk okából, egy-egy főember alá adják magukat, földhöz kötött jobbágyokká lesznek- A székely törzsszervezetből kifejlődött székek vérségi leszármazási alapon való összetartozása megszűnik i a hadnagyság — később kapitányság — s a székbiróság sok esetben pénzért volt vásárolható s a szék esküdtjei is többnyire az első két rendből valók. Ezek az erőszaktételek megsokasodtak a XV- század végén Báthory István vajda semmi ősi jogot nem tisztelő kormányzása idején, aki szabad székelyeket várszolgálatra kényszerített, székely birtokokat pedig familiárisainak adománvozott. A székelység XVI. század eleji közállapotaira rávilágítanak Verancsics Antal gyulafehérvári kanonok, a későbbi esztergomi érsek feljegyzései: „A székelyek a gyűléseken fegyveresen jelennek meg, a főbbek körben ülnek, a többiek őket körül állják; ha a gyűlés valamilyen szokatlan terhet ró reájuk, elviselik ugvan, de annak okozójára rárohannak, házát szertehányják ; ha pedig valaki ősi szabadságuk megrontására céloz, azt fegyverrel űzőbe veszik, s a gyűlés színén megölik“Ilyen társadalmi forrongásban, állandó izgatott légkörben él a székelység, amikor az önállóan berendezkedő erdélyi fejedelemség alkotó tényezője gyanánt új terheket kell vállalnia- A fejedelemség első idejének sok hadviselése főként a székelyek hadi erejét veszi igénybe. Az államháztartáshoz és török adóhoz a székelyeknek is hozzá kell járulniok- A hajdani ökörsütés helyett fejadó vettetik ki a székelységre is, Izabella királyné, hogy bosszúját kitöltse, az egykori ellenfeléhez. Fráter Gvörgyhöz mindig hűséges székelyeken, kimondatja a rendekkel az l557-i fejérvári országgyű
