Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Juhász István: Az erdélyi fejedelemség társadalmi tényezői
150 Juhász István elsősorban a Szamos és a Maros mentén, tehát az erdélyi magyarság első szállásföldjeinek területén a nemzeiségbirtokok között, sokszor azokat átfogóan létesültek« Az első két erdélyi megye, mely már a XIII« század legelején megalakul, az ősi telpülésterület megoszlása szerint: az északi, Szamos-menti Szolnokmegye és a déli. Maros-menti Fejér-megye. E két ősi megye tisztessége egy csomó területnek belőlükvaló kiválása után is nagyobb volt, mint a többieké. Az erdélyi vajda címében benne volt »Szolnokmegye ispánja“ cím, a Fejérmegyei főispán pedig az erdélyi hadak vicegenerálisa volt. E két megyéből alakul ki a többi: Doboká, Ko- lozs, Torda, Küküllő és Hunyad; Szolnokból leválik Külső-Szol- nok és Középszolnok, s ezek területének egy része már csak a magyarországi részekkel együtt kapcsolódik újra Erdélyhez a fejedelmi korban. E megyék kialakulása a XIV. században megy végbe, A területükön élő birtokos nemességet fogták össze egy testületté, melynek élén a király által kinevezett ispán és királybíró állott; ők végezték a vármegyei igazságszolgáltatás és közigazgatás dolgait. A hét erdélyi megye a vajda vagy az alvajda összehívására és elnöklete alatt már az Anjoukorban tartott közös gyűléseket, generálisokat, többnyire Tordán. E hét megye nemesi társadalma alkotta az erdélyi fejedelemség tulajdonképpeni politikai támaszát, Közép-Erdély nemesei, különöskép a főurak — vagy ahogyan akkor nevezték — a „tanácsi renden" levők, találtak első sorban alkalmat felemelkedésre az önálló politikai élet kereteiben, ők állottak legközelebb a többnyire Partium-beli (Zaránd, Bihar, Kraszna, Középszolnok, Szatmár, Máramaros, Szabolcs, Ugocsa, Bereg), hatalmas -családi vagyonú, erdélyi fejedelmekhez és a Partium-beli urakkal együtt leginkább ők tudták átlátni e kényszerűségből, külső nyomásra létrejött, de rendeltetésszerű politikai formáció, az erdélyi fejedelemség szükségességét és követendő politikáját. Mindenesetre alkalmasabbak voltak erre» mint a partikuláris szemléletű székelység vagy az Erdélynek három vajdaságra bontását több alkalommal megpróbáló szászság, E politikai felelősség hordozása természetesen nemcsak egyeseknek s családoknak jelentett gondot, sokszor emelkedést, sokszor — a politikai változások folytán — hirtelen jött kivégeztetést, hanem az egész testület és pedig annak nemes és nem nemes rétegei által való teherviselést. Az állami jövedelemmé lett tized, a hadi adó (a darabontok eltartására), a portai adó (subsidium) főképp a vármegyék kapuszám szerint adózó jobágyságát terhelte — sokkal inkább, mint a csak véres áldozatok árán adózó székelységet vagy a jobbmódú szászságot. A telekkatonaság kiállítása, adott esetben a nemességnek magának a felkelése a vármegyei nemesi rend sűrűn gyakorolt kötelessége volt az erdélyi állam fenntartása érdekében, sőt 1616 után az aerarium publicum felállításával Bethlen Gábor pénzbeli terhet is rótt a nemességre. Hogy a fejedelemség — ténylegesen a magyar nemesség politikai erején és akaratán épült fel — a külső, részben kedvező, részben kényszerítő erők hatása alatt, azt mutatja ez a körül
