Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/2. szám - Juhász István: Az erdélyi fejedelemség társadalmi tényezői

AZ ERDÉLYI FEJEDBLEMSSG TÁRSADALMI TÉNYEZŐI

AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG létrejöttében elsősorbfin nem az erdélyi magyarság és nem is valamelyik másik erdélyi nemzet vagy társadalmi-hatalmi tényező politikai alkotását kell látnunk' Az erdélyi fejedelemség külső nyomásra, a Magyarorszá' got feldaraboló török politikai akarat folytán és résiben az ellene való védekezés megszervezéseként jött létre. A XVI—XVII. századbeli erdélyi állam megalkotásában a döntő szót Szolimán szultán mondta ki, aki 1541-ben a szászföldi Nagyselyken ország* gyűlésre gyűlt három erdélyi nemzetnek megüzeni a maga akaratát s „hatalmasságom értesült a Majlád és Balassa Imre áhal támasztott zavarokról' Hatalmam teljéből adtam az országot János király fiának s nem tűröm, hogy határozatom ellen történjék valami.“ A Majlád István és Balassa Imre által okozott zavar arra irányuló törekvés volt, hogy az országrész a kettős királyság megszűntével, Szapolyai János halála után, a megmaradt egyedüli király hatalma alá térjen vissza. A lelkekben nem él egy külön erdélyi állam képe, nincs egy külön erdélyi állam megvalósítására törő politikai akarat. Csupán a hódító török politika érdeke volt, hogy ne engedje integrálódni egykori hatalmas ellenfelét, a Buda elfoglalásával három részre osztott Magyarországot. Erdély politikai különállásához, mint Szolimán találmányához, oly híven ragaszkodott a török külpolitika, hogy mikor Bethlen Gábor 1620- ban meghódítja az egész királyi országrészt s a kezében volt már a szent korona, a lehetőség a magyarság politikai egységének keletről való helyreállítására, a török külpolitika így fogalmazza meg e kérdésben való magatartását; „Bethlen Gábor, ha Isten adja, legyen magyarországi koronás király bátor, de Erdélyt mi Magyar- országhoz soha nem engedjük, hogy bírja ; mert Erdély Szolimán találmánya és sajátja az hatalmas császárnak« mi olyan tökéletesen nem bízhatunk azután Magyarországhoz, mint Erdélyhez s nem hagyjuk mi másnak a miénket". Az erdélyi politika irányítói Fráter Györgytől Báthory Zsigmondig, sőt Bocskay Istvánig minden alkalmat megragadnak, hogy Erdély politikai önállóságát feladják és visszatérítsék a keleti földet és népéit a magyar királyság egységébe. S hogy ez a törekvés nemcsak a vezetőkben élt, hanem az akkori erdélyi társadalom széles rétegeiben, azt híven mutatta Báthory Zsigmond 1595. évi török elleni hadjárata, melybe mind a három nemzet nagy lelkesedéssel, anyagi és katonai ereje megfeszítésével kapcsolódott be.