Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/2. szám - Szabó Zoltán: Zrínyi magyarsága

Szabó Zfibán: Zrínyi rnosxar.cá^a

133

masyarságát, éleiét. Zrínyi, a hős — mondja a magyar és a szigetvári halottra gondol, A másik melléknevének, a ,,költő“ melléknévnek, e hősi melléknév s e hősi póz mögött kissé lenéző íze van. Szegény Zrínyi. Olyan példát állított a ,,Szigeti veszc- delem“-mel a nemzet elé, mellyel a maga nagyobb, gazdagabb s magyarabb példáját öntudatlanul elhomályosította. Ez volt az egyetlen dolog, melyben szándék nélkül bár, de rossz szolgálatot tett nemzetének. Egy vitéz kapitány emléke eltakarja egy csodálatos magyar emlékét.

Zrínyit olvasván első érzésem aa, érdeklődés, második a csodálkozás, harmadik az öröm, A képét nézegettem, egy régi metszetet, melyben hadak és várak, füstölgő ágyuk és csúcsos sátrak homályos hátteréből lép ki ágaskodó lovon, sötét arcában mélysötét szemekkel, erősszálú hajának dús keretében. Mintha valami drámai színpadra ugratna egy hirtelen és meglepő pillanatban. A kép élethú. Nem az arcához hű, hanem az életéhez. Aki ismeri művét s életét, tudja, hogy csakugyan így ugrott ki, ilyen váratlan hirtelenséggel, ilyen megtorpanó lovon, ilyen meglepő teljességgel, készen távoli évszázadoknak megmutatni és péld izni, hogy ilyen a magyar! A magyar magatartásnak két korszaka van, két nagy jellemző korszaka. Az első a birodalmi kor, királyokban és törvényalkotókban testesül meg, magastermetű, szívbajos és szívós Árpádokban, latin Anjoukban s egy akaratos nagy császári királyban, kiről ma is mesél a nép. Mohács után új kor jön, másik kor, melynek alig vau évtizede, melyre a magyarnak a legbüszkébb válasza nem az lehet, mint Sieyés abbéé arra a kérdésre, hogy mit csinált a nagy forradalomban, ,,Túléltem“ — mondta az abbé. Túléltem — mondja erről a korról a magyar, kissé keserűen, sok bajt látott szemekkel, de nem büszkeség nélkül. Ennek a kornak, melyben a magyar „túlél" szörnyű és roppant veszedelmeket, legnagyobb példája, helytálló magyarja, Zrínyi Miklós már a kor első századiban megszületik. És egymaga társ és segítség nélkül, korszellem és vílágáramlat nélkül, kapaszkodó fogantyú és támasztó mankó nélkül megmutatja, hogy milyen le^ysn a veszélyben a magyar. Ez a nemzet sohase tömegekkel, sohase potití''^ai irá nyokkal válaszol a korhozta veszélyekre. Hanem mindig csak személyiségekkel, akikben irány, magyarság, nemzet, haza, védekezés, alkotás: minden együtt testesül meg, A magyarság első reakciója a létét tökéletes elpusztítással fenyegető veszélyekre : Zrínyi Miklós, Bámulattal látja, aki érti, hogy e reakció milyen végtelenül maradandó és időtlenül példaadó ezen a földön.

AHOGY AZ EMBER lüktető és feszültségekkel teli érett magyar prózáját olvassa, az első érzése ezí mennyire megdöbentő, hogy egy fáradt korban, alvó országban, töröktől tépett, némettől csalt népben, nem is a született, hanem a fogadott fiák közül, dalmát-horvát eredetű főúri családból, melyet német és olasz vér itat át, ennyire tökéletes és végleges formában születik meg > a magyar. Az a magyar, akit utána századokig érvényesen legma gyarabb magyarnak példázhatunk, Ezerhatszázhúszban, mikor meg-