Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/2. szám - Incze Lajos: Korondi fazék

Koronái fazék

127

rengeteg bolti festék és két szekér fa. E mellett enni kell egy hónapig a családnak, öltözködni kell, adót kell fizetni, sok előre nem látott kiadást kell fedezni. És hátha rosszul sikerül az üzlet ?. . . Mert bizony ilyesmi sem ritkaság. E sajátságos értékesítési módnak megvan az az előnye, hogy tőke nélkül is végezhető, de megvan az óriási hátránya, hogy az üzleti kockázat nem oszlik meg a közvetítők között, hanem teljes súllyal a termelőre nehezedik. Ha a vállalkozás balul üt ki, agyonnyomja a termelőt.

Miben is áll ez a sajátos értékesítési mód ? A korongosnak nincs lova, szekere. Nem viheti portékáját piacra. Régebb a fazekas fuvarost fogadott, felrakta portékáját és vándorolni kezdett egyik vásárról a másikra. Ez az eljárás csak növelte a kockázatot anélkül, hogy az üzleti lehetőségek is arányosan nőttek volna. Ráadásul még egy újabb tehertétellel is számolni kellett: a korongos, míg a vásárokat járta, nem dolgozhatott újabb terű edényen; az eladási időszakok nagyon távol voltak egymástól. A termelő élete csak arra volt irányozva, hogy gazdasági mérlegét, adósságainak törlesztgetésével, lehetőleg egyensúlyban tartsa.

Ezzel szemben nagy haladást jelent a mai kényszermegoldás. Korondon ma 250 hivatásos fuvaros van, akik megveszik a terű edényt hitelbe» körülbelül 1600 lejért, és hordozni kezdik vásárról-vásárra, 3—4 hétig is, amíg el tudják adni. Az áringadozások kedvezőtlen alakulása végeredményben a termelőre hárul; leszámítják az árból; a szekeres, mint vállalkozó, nem maradhat kárral, mert ez esetben többet nem vinné el az edényt. A fazekas elengedi a munkabért» megelégszik azzal, hogy az új nyersanyag beszerzések után még marad cipóra való.

És elindul a szekeres esőben, sárban szélben, fagyban, viharban, minden akadályon át, hogy le ne késsék a vásárokról Megy száraz kenyérrel, hetekig váítatlan fehérneművel, szekerén hál, nélkülözi az otthont és mindazt» amit az otthonülés, társadalmi biztonságérzet jelent. Megy, megy, fütyörészve, jókedvűen, noha az áru értékesítése nem megy símán. Tudni kell, hogy minden vidék más színű és más mintájú edényeket kedvel; a korongos e szerint készít és mintáz a fuvaros-vállalkozónak. Ha az edény nem készül el idejére vagy a fuvaros a rossz közlekedési viszo- nvok miatt elkésik a vásárról, hova az edényt szánták, kész a kár. Ilyenkor, hogy a bukás kisebb legyen, miután kikeresték a visz- szatérés költségeit, olcsón elvesztegetik az edényt többnyire házaló cigányoknak.

Megszokták, hogy az edényeknek csak egy része kel el a vásáron. A többit vagy más, távoli vásárra kell vinni, vagy — és ez érdekes — cserekereskedelmi alapon értékesítik. Ennek általában két alakja van : a rongyászás és a gabonaszedés- Az előbbinek elvi jelentősége van. Általános volt a hit, hogy a székely ember még a kenyérkeresetében is kényes : nem kell a kenyér sem, ha nem úgy szerzi meg, ahogy neki tetszenék. Ez igaz. Je’en esetben azonban a „tisztességes kereset“ fogalmának tudatos kibővítéséről van szó. Ne higyje senki, hogy nem felszámolás ez valamivel, mi kor a székely emb^r fehér rongyért adja el edényét. Egy darab