Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/2. szám - Incze Lajos: Korondi fazék

i28

Incze Lajos

edényért 1 kg. rongyot kap. Mikor visszatér egy szekér ronggyal, eladja a rongyos zsidónak kilóját 25 lejben. Tisztább és ősi gyökerű árucsere jellege van a gabonagyűjtésnek. A vevő kétszer megtölti búzával a szóban forgó edényt, ezzel fizeti ki. Útközben, természetesen, szénát is cserél lovai számára, magának is holmi élelmiszert. A megtakarított gabonát hazaviszi és vagy vele fizeti ki az edény vételárát, vagy elad annyit, hogy ezt fedezhesse, szekerét kijavíthassa és még mindig marad neki ezenfelül 8—9 véka gabonája.

Vállalják ezt a küzdelmet is, ami nem lekicsinyelni való ; az országutak Temesvártól Konstancáig mind a székely fuvaros tulajdonai.. . Van közöttük kisgazda is, ki 50—60 holdnyi birtokát családjára hagyja, maga pedig útra kel- Természetes, hogy az ilyennek több ,,kitartása“ van, mint vetélytársának, kit 5—6 éhes kisgyermek vár haza ,.,

Az üzletszerűen működő fuvarosok árnyékában kis házalók is megteremtik szűkös létalapjukat. Ütődött, égetés közben egymáshoz ért, tehát hibás, hajsza edényt vásárolnak a fazekasoktól, átalvetőkben elviszik a hegyek közé és szalotnával, búzával, gyapjúval, kész ruhával cserélik el. Nem jelentős, de érdekes körülmény.

SZÓLNI KELL arról is, mit tart maga a kézműves a mesterségéről. E háziipari ág, mindenesetre, közel jár valódi szerepéhez, ahogy a nép maga látja.

Ha szóvá teszed bámulatos kézügyességüket, a világ legtermészetesebb hangján felelik: „az öregetitől tanultuk“. A hagyományokat tudatosan őrzik Ragaszkodnak az ösiséghez- Noha az üzleti szellem érvényesülése merőben új helyzetet teremtett az edények külső előállításában) kivitelében, s a köröndi fazekas nem is akar szembehelyezkedni a divattal, — a gyártási művelet, a gyártók, fuvarosok és más ,,szakemberek‘‘ egymásközti viszonya tisztultabb, mint a múltban.

Az ember sajnálja, hogy ez a gyönyörű háziipar mai méreteiben némileg erőszakolt és magán viseli a kényszeriparosodás súlyos bélyegét. Inkább csak a gyártás erőltetett menete és az eladás irama sejteti, hogy itt valami nincs rendben- Titokban mindenki attól fél, hogy egyszer elakad az egész és akkor a szekerén marad az áru. Tehát sietni kell. Nekifognak, készítik, égetik, szállítják és mindenkit serkentenek, hogy vásároljon, Dolgoznak, mert nincs más, mit tenni. A kérdésre, hogy miért foglalkoznak vele, megdöbbentő válaszokat adnak: „valamit csak kell csinálni" — felelik ; „csak arra jó, hogy a lopástól megment" — mondja a másik; „hát nem hal éhen az ember" — sóhajt a harmadik és így tovább. Senki nem mondja, hogy köszöni a kérdést, neki jól megy. Egyhangúlag a két edénygyárat és az edénygyártó szövetkezeti próbálgatást okolják romlásukértSzívesen otthagyják mesterségüket, mihelyt az első komoly munkaalkalom kínálkozik. Elmennek hajófát, talpfát faragni, méterfát vágni, követ törni. Ilyenkor, ha az ember ősiséget emleget, azzal mentegetőznek, hogy mesterségük egészségtelen: , az ember-