Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Tamási Áron: Készülődés húsvét ünnepére
12 Tamáfti Áron: Készülődés húsvét ünnepére — Nem, — feleli János bácsi, — mert én megmondtam, hogy aki még egyszer béjő, az élve a gombot nem viszi ki. Rebbenve nézi a füstöt, mintha egyegy fa volna minden elmúlott esztendő s ő egymásután azokra szállana. Azután az igaz Ságot) tömörítve, így mondja : — Megszolgáltam a birtokot. Mert mindenért meg kell fizetni : pénzzel vagy türelemmel. Ezt sógor és Gáspár is fennszóval osztja ; s ügy osztanám én is, ha némaságba nem húznának a gondolataim. De a történet, amelyet elbeszélt János bácsi, újult erővel a sebeket juttatja eszembe, miket a nemzetem manapság lázasan hordoz. Utána azonban hálával és bizakodással gondolok a népre, amely ezer esztendőn keresztül védte földjét és őrizte lányait. Együttesen és faluk szerint is, külön. Csak az a réteg, amely a nép felett áll és állítólag vezérli őt: csak az nem védte gazdagságát és az nem őrizte lányát. Bizony két útat járt a kétféle magyarság s akik most ennek eredményét látjuk, félelem és kétség kínoz minket, hogy mit hoz a jövendő. Sokan keressük, nyíltan és titokban) a meg tisztulás útját; s annyit máris tudunk) hogv a kétféle magyarság közül a helyesebben a nép cselekedett. Pedig őt nem tanították történetírók, mint az úri magyarokat, sem filozófusok és más tudósok. Mit csináljunk tehát? Gondolom, forduljunk vissza a néphez és tanuljuk meg tőle ami jó S ami jót tanulunk, tömjük bé azzal a szakadékot, amely sötéten tátong a két magyar közt. Jobb, ha ezenmódulag mi csináljuk ezt, minthogy álorcás idegenek mérges jelszavakat ültessenek a szakadékba. Pedig ma ez történik S holnap talán már holttestek hullanak a két magyar közé s akkor temető fogja elválasztani azokat, akiknek jó és közös sors szerint egymáshoz kéne tartozniok. A bölcs és igaz nemzetet áhitjuk, melynek címere a nép S lehetetlen, hogy olyan sokan hiába áhítanók, gondolom magamban; és akkor egyszerre eszembe jut, hogy holnap a feltámadás ünnepe lesz. TAMÁSI ÁRON
