Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Györffy István: Az új magyar művelődés alapjai
Il2 Dr. Györffy István A magunk értékeinek meg nem becsülése onnan ered, hogy nem ismerjük a népi hagyományokat- Gazdasági tudást idegen, főleg német könyvekből szerzünk, ezekben pedig nincs szó magyar tájfajtákról, ennélfogva nem veszünk róluk tudomást s már magában az a tény is elegendő a leértékelésükre, hogy a parasztember kezén vannak. A NÉPI GAZDÁLKODÁS DE NEMCSAK az állattenyésztésben, hanem a növénytermelésben is bevezettünk olyan újításokat, amelyeket később meg kellett változtatnunk s a nép által megőrzött hagyományhoz kellett visszatérnünk, A magyar búzát „nemesítés“ jelszavával nagyszeművé duz zasztottuk s csak később jöttünk reá, hogy a román búza, melyet nem nemesítettek, sikérdúsabb, s a világpiacon a magyar búzának elébevágott. Vissza kellett térnünk a régi parasztbúzához, hogy el ne veszítsük piacainkat, A magyar mezőgazdálkodás tudományának nagy vétke, hogy nem tanulmányozza az évszázados tapasztalatokból leszűrt népi tudást, hanem mindjárt idegen, főleg német könyvekhez fordul, s a külföldön bevált módszereket átveszi s a hagyományok rovására terjeszti. Sőt, merem mondani, hogy a magyar népi gazdálkodás egész rendszerét sem ismerik kellőképpen, holott az több, mint egy évezred óta hagyományosan fejlődött, tökéletes és az európaitól teljesen külböző gazdálkodási rendszer, amelyet csak zárt tömegben betelepülő ezeresztendős nép tudott a maga épségében megőrizni. Egész hivatalos gazdasági neve«• f , Ku^^utíitiii ez. eiieii a KUllüiuiiol eiieru lua^yai rendszer ellen, ahelyett, hogy megértenénk s mezőgazdasági életünk alapjául elfogadnék, Szerencsére a paraszt nem egykönnyen hagyja magát hagyományaiból kiemelni, s így remélhetjük, hogy egyszer a szakemberek itthon is meglelik azt az irányt, amely felé a magyar gazdálkodásnak haladnia kell s igazi népi-nemzeti tudásunkat jogaiba iktatják, A magyar gazdálkodás az Alföldön teljesen nomád hagyományokon épül fel. Mondhatnánk, hogy az ázdai nomádélet a magyar alföldi mezőgazdálkodásban éri el a csúcspontját. Paradoxonnak látszik ugyan, hogy a nomádkodás földművelésben teliesedik, de mindkét gazdálkodási ág alapja az állattenyésztés. Alföldi parasztvárosaink — amint ezt már 30 évvel ezelőtt bebizonyítottam és azóta sem vonta kétségbe senki — nem egyebek, mint faluvá-várossá ülepedett állat-teleltető szállások, A magyar, mint elsősorban állattenyésztő nép, ősi soron nem lakik együtt nagyszámú jószágállományával, hanem azokat házain kívül, a falu vagy város szélén levő gazdasági udvaraiban, kertjeiben tartja, (A kert a régi magyar nyelvben csak kerítést jelentett.) Itt élt a férfinép az ólakban, a jószággal együtt i a fehérnép, a gyermekek, öregek pedig bent a faluban vagy városi házaikban.
