Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Györffy István: Az új magyar művelődés alapjai
Az új magyar művelődés alapjai 111 A XVIII. század végén honosítottuk meg finom gyapja miatt a merinó juhot s a XIX, század végére kiirtottuk érte ősi magyar tájfajtáinkat t a pödröttszarvú hortobágyi rackát és a csigaszarvú magyar rackát. Régi tájfajtáínkat ridegmódra a szabad ég alatt teleltettük s azok minden vésszel szemben igen jól ellenállottak. Ezzel szemben a merinó juhokat sokféle betegség tizedeli, mert még máig sem honosodtak meg teljesen. Közben az ausztráliai és egyéb tengerentúli gyapjú behozatala miatt a merinótartás elveszítette nálunk is gazdaságosságát, ellenben a rackagyapjút szűrposztó és lópokróc gyáraink ma már Argentínából kénytelenek behozatni, szűcseink pedig a subának való rackajuhbőrt Romániából hozatják, mert rackajuhunk alig van az országban pár száz darab. A hortobágyi pödröttszarvú rackajuh másutt sehol a világon nem található. Hankó Béla professzor kutatásai az igazolják, hogy nagyobbtestű, ízletesebb húsú, nagyobb és sűrűbb tejhozamú, mint a merinó, mégis kihagyjuk veszni, mert nem külföldi, ennélfogva nem lehet jó, A magyar szarvasmarhák fokozatos kiirtása most folyik. Ma már jobbára csak a Tiszántúl, főleg Decrecentől keletre tartják. Egyebütt az alpi vagy hollandiai tájfajta foglalta el a helyét. Pedig a magyar szarvasmarha olyan híres volt, hogy a múlt század közepén még a podóliai oroszok is a magyar Alföldre jártak tenyészbikákért és tehenekért, A ridegen tartott magyar marha a szabad ég alatt telelt, mégpedig a rét avar füvén élt, mit a hó alól kapart ki, vagy szalmán. A szárazföldi éghajlathoz nagyszerűen hozzáedződött rideg marha a gümőkórt nem ismerte, A külföldről behozott hegyi vagy tengerparti marha azonban nehezen birja a szélsőséges magyar kiimát, a ridegtartást pedig sehogy sem, A tuberkulózist , azonban annál könnyebben megkapja. Bizony, ha 30 - 40 évvel ezelőtt tejhozamra tenyésztettük volna ki a magyar marhát, ma nem kellene drága pénzen behozni az idegen marhát, mely több tejet ad ugyan, mint a magyar, azonban higabb is a teje. Arról meg szó sem lehet, hogy külterjes módon, tömegben tartani lehetne. Az a szellem, mely mindent értéktelennek tart, ami hagyományosan magyar, halálra Ítélte a magyar parlagi lovat is, mely legalább is 2000 év óta sors- és munkatársunk, a magyar honfoglalásnak, évszázados harcainknak pedig cselekvőleges résztvevője. Ez az igénytelen, de fáradhatatlan apró paraszt ló ugyanis nem üti meg a mai katonai mértéket, ezért pusztulnia kellett. Pár év előtt az állatorvosok az összes parlagi magyar méneket kiherélték, jóllehet 20—30 év múlva a modern hadviselésben a magasabb, behozott lófajoknak sem lesz előreláthatólag már semmi szerepük, A szintén kiveszőfélben lévő komondor, a „kúnok ebe“ szerencsésebben járt. A világháború alkalmával itt járt németek felfedezték s néhányat kivittek Németországba, hol korcsmentes, tiszta fajt tenyésztettek ki belőlük, így aztán divatkutya lett belőle s a németek értékelésén keresztül idehaza is becsületre tett szert Folytathatnám tovább is az oktalan hagyományírt'^s felsorolását, ami a behozott háziállat-’ájfajták érdekében folyik.
