Hitel, 1938 (3. évfolyam, 4. szám)
1938 / 4. szám - Nagy Ödön: Szórvány és beolvadás
Szórvány és henlvaJás 261 Moldvai és bukovinai magyarság ....................................... 65.000 lélok Munténiai, olténiai és dofcudzsai magj'ar róm. katolikusok 65.000 ,, „ „ „ „ reformátusok 51.000 ,, „ „ „ » unit., luth. 10.000 „ Okirályságban összesen; Erdélyben „ 191.000 105.424 együtt: 296,424 lélek, vagyis kereken 300.000 ember. Ez a szám az összes lélekszám 17%-a, illetve ha a hivatalos népszámlálás adatait 1,500 000-re kikerekítjük, akkor 20 ^/o-a ; azaz: romániai magyarságunk egyötöde él szórványokban. Csakhogy a szórványok lélek- száma is teljesen bizonytalan, mert az eg3'házak nem a nyelvi és vérségi beolvadás, hanem az egyház missziói szempontjából késszítették el kimutatásaikat; így pl. a református egyháznak Szathmáry által is használt kimutatásában benne vannak a csíki ref. szórványok hívei is, ami a ref. egjdiáz szempontjából érthető, ds az asszimiláció szempontjából egj’általán nem esik a mi kérdésünk körébe. Azonkívül pl a ref. egyház szórványnak minősített minden 300 leiken aluli egj'- házközséget. Az egj'házak adatainak felhasználásakor tehát meg kell különböztetni a vallási és a faji vagy nemzetiségi szórváuj’t. Szathmárj’ezt a különböztetést nem tette meg s azért sem részleges számadat-sora, sem azok végső eredménye Erdélyre vonatkozólag nem helyes. íme, az első nehézség: nincs megbízható statisztikánk és nem is lesz addig, amíg az egyházaktól független valamely intézménj’ünk fel nem állítja statisztikai központunkat, mert az egyházak erre képtelenek. A második nehézség abban a tényben rejlik, hogj’ a szórványkérdés tudományos oldala merőben társadalom- tudományi jellegű, s az asszimiláció jelenségét a maga egész bonyolultságában a társadalomkutatás módszerével kell megvizsgálni. Azaz legelőször le kell írni magát a jelenséget összes megnyilvánulásaival együtt. Nálunk ezt a leíró, adatgyűjtő munkát egyedül Mikó Imre végezte el összesen kilenc faluban {Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés. Kvár. 1932), de könyvének eredményeit és munkamódszerét az 1934-ben megindult szórványmozgalomban nem vették tekintetbe, s ezért ez a mozgalom nem is hozott komoly eredményeket. Sokat írtak és beszéltek ugyan a szórványkérdésről, de ezt anélkül tették, hogy okait, formáit, törvényeit ismerték volna. A kérdés vizsgálatának irodalma nagyon szegényes. Dolgozatunk arra az adatgyűjtésre támaszkodik, amelyet 20 mezöségi faluban 1936 nyarán e sorok Írója, továbbá arra, amelyet kb, 80 szintén mezöségi faluban egyik fiatal arisztokratánk vezetésével 10 lelkes egyetemi hallgató végzett 1937 nyarán. De mindkettő nagyon vázlatos és korántsem azzal az alapossággal készült, amelyet a kérdés szempontunk szerinti tárgyalása megkívánt. Különben is az első gj-üjtésnek főként egyházi, a másiknak pedig főként gazdasági célja volt. E szórványterülelnek, a Mezöcégnek egyrészét vesszük vizsgálat alá anélkül, hogy egveiemes törvényeket, minden szórványterületre érvényes tételeket akarnánk levonni. Elemezni szeretnők 81 mezőségi település adatai alapján a mezőségi szórványkérdést a maga megdöbbentő és kétségbeejtő mivoltában, mert hisszük, hogy a beolvadás megátlítha'ó, a széthulló magyar családok a nemzeti munkába szervesen bekacsolhatók s bizunk abban, hogy dolgozatunk is hozzájárulhat a szórványok iránti egyetemesebb érdeklődés és okos szolgálat felkeltéséhez. A MEZÖSÉG 81 KÖZSÉGÉNEK HELYZETE A KOLOZSVÁRTÓL keletre eső, a Maros és a Szamos folyók által határolt terület elég tekintélyes számú (nyolcvanegy) községnek adatai állanak rendelkezésünkre. Ezek a falvak nagyrészt Kolozs-megye területén fekszenek, kisebb részük Számos-megye
