Hitel, 1938 (3. évfolyam, 4. szám)

1938 / 4. szám - Metamorphosis Transylvaniae

időszerű kérdések

315

más, mint nemzeti, minden ilyen párt elsőrendű célja a nemzet erőinek kifejlesztése. így a Nemzeti Újjászületés Frontja is a román nemzet erőinek egyesítését, fejlesztését tűzte ki céljául.

Érdekképviselet és faji gondolat az új rendszer két alaptényezője. E két tényező összhangba hozása megtörtént a többségre nézve, alkalmazni kell ezt az elvet a kisebbségekre is. Mert egy népkisebbség nem szakmai képviselet, nem az egyesek gazdasági érdekeinek összesítése, hanem mindenekelőttnemzeti közösség, melynek mindezeken az érdekeken túl ma- gasabbrendű céljai és feladatai vannak. Egyéniségének, nyelvének, öntudatának fenntartása elsőrendű célja ; a megoldás tehát csak akkor lehet megnyugtató, ha a ki» sebbségek számára is biztosíttatik a kisebbségi érdekképviseleti szervek felállítása s ezen túl a népképviseletnek olyan elismert szerve, melyben ezek a korporációk egy- -ségesen jelentkezhetnek.

Bármi legyen azonban felfogásunk e kérdéssel kapcsolatban, nyilvánvaló, hogy a magyarság magatartásának egységesnek és határozottnak kell lennie. Fájdalmasan nélkülöztük közéletünk vezetőinek irányítását éppen ezekben az időkben, midőn a tanácstalanság a falvakban és városokon teljes és a túlbúzgó, a kormány intencióit félreismerő közegek a magyarság be- terelésével foglalkoznak. Irigykedve néztünk át német szomszédainkhoz, akiket vezetőségük a tanácstalanság, az egyéni elhatározás és a kiszolgáltatottság kínzó és gyengítő érzésétől meg tudott szabadítani,

*

A magyarság számára sürgős és halaszthatatlan feladat—és az az érzésünk, hogy ebben az irányban

távolról sem történt meg minden, ami megtehető lett volna — hogy hiányzó népképviseleti szervét megalkossa s azt — akár hallgatólagosan is — elismertesse. Menynyivel nagyobb visszhangja támadna a jogos kívánságoknak,ha azok nem a „mi és barátaink“, hanem a magyarság elismert, egységes és élő szervezete részéről hangozhatnának el. Úgy érezzükí a jogfolytonosság elve csak addig indokolt, míg az élet azt túl nem haladja és olyan változott helyzetet nem teremt, amelyben a jogfolytonosság anakronizmussá nem válik. Vájjon gondolhat-e még Ottó az osztrák trónra ? Amennyire kétségtelen, hogy a kisebbségek számára lehetőséget kell nyújtani arra, hogy a maguk külön egyéniségét megőrizve gyakorolhassák politikai jogaikat, annyira biztos az is, hogy a régi, megszüntetett keret helyett újabbat, alkalmasabbat, korszerűbbet, államjogi és saját helyzetünknek megfelelőbbet kell alkotnunk.

Magunk is valljuk, hogy nép- képviseleti szervünket méltatlanul érte a feloszlatás, mert a pártok marakodásában részt nem vett kisebbségi párt mindig csak társadalmi párt lehet, a vérségíleg ösz- szekötött emberek érdekképviseletét és a népközösség elemi védelmét látja el, hatalomra nem törhet, míg a többségi pártok guvernamen- tálisak voltak, belső természetük szerint hatalomra törtek és ép ez a mohó, nyers hatalomratörés idézte elő azt a helyzetet, mely a politikai pártok feloszlatását szükségessé tette. Ismétlem í méltatlan volt a feloszlatás, de ha a helyzet s talán célzatosság is így hozta magával, mi a fontos s a merev forma-e, a jogos méltatlanság hangoztatása s a makacs kitartás, vagy pedig a lényeg, az hogy terem lessék meg