Hitel, 1938 (3. évfolyam, 4. szám)

1938 / 4. szám - Metamorphosis Transylvaniae

316 Albrecht Dezső: Időszerű kérdések mielőbb) bármi néven, a magyar­ságnak egy olyan népképviseleti szerve, mely kívánságainak hangot adhasson, jogokat érvényesítsen, le­hetőségeket kiharcoljon ? Rendkí­vüli rugalmasság, a lényeget min­dig őrző alkalmazkodás, az erőté­nyezők állandó számbavétele, a tényleges helyzet reális felismerése szükséges a helytálláshoz. Terv- szerűség a szándékokban és erély a végrehajtásban, * Vájjon csak ábránd, álmodozás, avagy pár fiatal okvetetlenkedése az a mindegyre visszatérő gondo lat, hogy az erdélyi magyar élet egészsége csak úgy érhető el, ha megalkotódik a Magyar Szövetség, melyben minden nemzeti feladat megtalálja a maga munkását és fe­lelősét ? Vájjon ábránd és okvetet- lenkedés csupán annak hangozta­tása, hogy eljött az ideje megte­remteni azt az új erdélyi magyar életet, melyben az insurgens akciók helyébe tervszerű munka, a parci­ális érdekek helyébe közösségi szempontok, a tétlen kiábrándult­ság helyébe a boldogan felismert életcélok lépnek ? Ami tegnap áb­ránd volt, holnap valósággá válha- tik. Az erdélyi magyar élet holt- tengerének mélyében korallszigetek épülnek. Építik azok az egyedül­levő magyarok, akikből a csalódá­sok sora sem tudta kiölni a hitet, hogy az erdélyi magyarság életé­ben a tisztultabb közszellemnek, nagyobb felelősségtudatnak, áldo­zatkész munkának kell érvénye­sülnie, Az új év bizonyára meg­hozza, akár mint szervezeti formát, akár mint erkölcsi princípiumot ezt a Magyar Szövetséget, amely az egységes, korszerű, mindenre kiter­jedő munkának letéteményese lesz, A közhangulat, a helyesen felis­mert közérdek s ezzel a jobbító akarat ezt Erdélyszerte kívánja s ezzel a közhangulattal számolníok kell azoknak is, akik támaszukat nem a közfelfogásban keresik. Bár­milyen ideiglenes megoldást is találjanak, nem lehet lemondani arról, hogy a Magyar Szövetség megalkotása életparancs. A fiatalság, ha korszerű eszmét hordozott és mellette kitartott, mindig és mindenhol megvalósította azt — az elzárkózással, makacs­sággal szemben — hol harc árán, hol türelemmel. És ahogy várni tudtunk türelmesen, mert a magyar­ság érdekei ezt úgy kívánták, épp olyan biztos, hogy harcolni is fo­gunk eszményeink megvalósításá­ért, ha ezzel magasabb érdeket nem veszélyeztetünk, * írnom kell még az irányítás hiányáról. Nem a politikai irányí­tásra gondolok, — arról máshelyt beszéltem a körülmények engedte világossággal, — hanem arról a belső irányításról, mely megszabná a követendő utat, rendszerezné az elgondolásokat, egyeztetné a ter­veket, erkölcsi normákat szabna meg és vállalná az új erdélyi ma­gyar éltt munkálását. Az egyház­fők felelősségére gondolok. Az er­délyi magyar élet az egyházak kö­rül épült fel. Biztos bástyái közé vittük előbb szükségszerűségből, aztán már felismert örömmel kin­cseinket, értékeinket. Az egyház számunkra sokkal több, mint a hí­vek pasztorális gondozó szerve, A széteső bizonytalanságban, egyéni és nemzeti válságainkban az egy­házak egyedüli biztos támaszaink. Az erdélyi magyar élet az össze­fogó gondolat hiánya miatt eler- nyedt, fáradt kietlenség üli meg a lelkeket. Bűnök burjánzanak és a jobbak irányításra várnak. Egyház­főinkre vár az a magasztos, né­pünket újjáélesztő hivatás, hogy meghirdessék és szigorúan meg-

Next

/
Thumbnails
Contents