Hitel, 1938 (3. évfolyam, 4. szám)
1938 / 4. szám - K. Kovács László: A finn néprajzi mozgalom
280 Dr. K- Kovács László (1835 február 28). Ezt a Kalevalát Vanha-Kalevalának (Régi Kale valának) nevezzük ma. A .Kalevala' szó a szereplő hősök ősapjának a neve. (.Kaleva hona, népe == Finnország, a finnség’), LÖNNROT halálával a korábbi lázas buzgalom mintha alább hagyott volna. A külföld azonban gondoskodott arról, hogy a finn folkloristák hamarosan újabb munkához lássanak, ugyanis mind többször hamisítónak nevezték Lönnrotot. Elhatározták tehát, hogy kiadják a teljes runo-gyűjteményt filológiai hűséggel leírva s mivel a gyűltök nagyrésze nem alkalmazott fonetikai leírást és sok ecetben a gyűjtés forrását és helyét sem írták fel, elölről kezdték a gyűjtést. Eleinte félős volt, hogy immár nem lehet többé eredeti anyagot összegyűjteni. Az aggodalom feleslegesnek bizonyult. A gyűjtők szétmenvén a finnek valamennyi földjére, csodálatosan gazdag, új dalmezőkre akadtak. Megtalálták többek között a Karjaiéi föld legjobb énekesnőjét, Paraske Larin asszonyt, aki egymaga 1152 éneket (32.000 strófát) mondott tollba. 1888-ban meg is indult a változatok filológiai pontosságú kiadása ; majd az Irodalmi Társaság a nép egyéb szellemi termékeit is közölni kezdte s megszületett a Suomen Kansan Vanhat Runot („A finn nép régi énekei“) című hatalmas kiadvány-sorozat, amely 1934 ig már 25 vaskos kötetre^ gyarapodott. A gyűjtők száma ma eléri a kétezret. A Finn Iro- Irodalmi Társaság archivumában elhelyezett és kiadásra váró anyagban 50.000 ének, 30.000 mese, 40 000 újabb népdal, 75 000 babona, 5.000 népszokás és népi játék leírása, 600 sírató ének, 150.000 közmondás, 40.000 találoskérdés és 15.000 dallam van ! DONNER OTTÓ ÉS A HANGYÁK TÁRSASÁGA A SOKAT SANYARGATOTT maroknyi finn nép jogos önérzettel tekintett a Kalavalára és önérzetét csak növelte, amikor a nyelvtudósok az összehasonlító nyelvészet alapján megállapították faji hovátartozását és a nagy orosz birodalomban egymás után találták meg a rokon népeket, akik a hajdani finn-ugor családból szóródtak szét a világba. Megszűnt az a szorongató érzés, hogy ők testvértelenül,„hotnálybavesző, jelentéktelen múltú népként élnek Európában. Önbizalmuk egyre fokozódott, minden áldozatot meghoztak, csakhogy nyelvészeik munkáját elősegítsék. Tudósaik átlépik a határt és végigkutatják az orosz mezőket, sőt Szibéria kegyetlen telével se törődve, számbavették a Kelet felé elsodródott yogulokat és osztjákokat is, s elvi bizonyítékok alapján kimondják, hogy e népek valamikor egy nagy családot alkotva, együtt éltek, s az Ural hegység délnyugati lábánál megjelölik a helyet, ahol a finn-ugor népcsalád az együttélés korában lakott. A Kalevala a finnek finnországi megtelerülésének korában keletkezett s a finnek akkori műveltségének tükörképe. Ezt a műveltséget tárgyhoz kötni, tárggyal is igazolni, ez volt a finnek további feladata és ez teremti meg az archeológiát, mely szorosan kapcsolódik a nyelvkutatáshoz és annak megállapításait tárgyilag
