Hitel, 1938 (3. évfolyam, 4. szám)
1938 / 4. szám - Nagy Ödön: Szórvány és beolvadás
274 Nagy Ödön Megemlíti, hogy egy kézdivásárhelyi magyar bank igazgatója 1000 lejt juttatott Földes Károly mezőújlaki lelkésznek. Cikkét azzal fejezi be, bogy ,,a történelem ítél és nem tréfál! Legalább nyújtsuk be a kegyelmi kérvényt, amíg nem késő“. Nyíró az erdélyi magyarság katasztrófájának nevezi a szórványkérdést.-^ Nyirő cikkeivel egyidőben Csáki János mezőszengyeli ref. lelkész is cikket jelentet meg az Ellenzékben, Nyirőhöz intézi s rettenetes anyagi helyzetét ismerteti. De a többi napilapok is felhasználják a kérdés iránti érdeklődést és minden terv nélkül, de felelősségérzettel adnak hírt a szórványbeli hívek és papok nyomorúságáról, elhagyatottságáról. Megszólaltatják a szórványpapokat, akiknek személyes beszámolói s adataik lenyűgöző és átütő erővel hatnak. A közvélemény szervezett irányítását a Keleti Újság vállalja, mely 1935 február l7-i számában a szórványok és a szórványbeliek nevelése és segítése érdekében gyűjtést indít. A nagy ügyek tárgyalásánál szokásos patetikus hangon hív fel adakozásra minden magyart ’, hangoztatja az áldozathozatal nemzeti jelentőségét és kötelező voltát i hangsúlyozza, hogy nemcsak egyszerű anyagi áldozatról van szó, mert a segítésnek „erkölcsi, lelki erő- nyujtásban is meg kell nyilvánulnia- Annak a sokezer küzködő testvérünknek megmérhetetlen sokat jelent az a gondolat, hogy az ő népének minden féltése, szerető gondja és testvéri érzése vele van.“ A felhívás ezzel a mondattal végződik s „Hozzunk áldozatot, nehogy magunk legyünk az áldozatok.'' Az adományokat ettől kezdve rendszeresen nyugtázzák is, de—bár a gyűjtés úgy egy évig tart — lényeges összeg még sem folyik be. A begyült kb. 60,000 lej két szórványlelkész egy évi megélhetését biztosítaná, de megosztották a felekezetek között s így sem itt, sem ott végeredményben segítés nem történt. A napilapoknak nem is az a rendeltetésük, hogy a társadalmi és nemzeti nyomorúságot megoldják, hanem az, hogy ezek iránt a közvéleményt fogékonnyá és cselekvőképessé tegyék i egyszóval, hogy mozgalmat indítsanak. A Keleti Újság ezt el is végezte, mert a gondolatot nem engedte elaludni, egészen addig, amíg a volt Országos Magyar Párt fel nem vette a szórványkérdést teendői közé. c) A Magyar Párt kisebbségi szakosztálya \9yi május 31-i ülésén vitatta meg a szórványkérdést \ előadó i dr, Szathmáry Lajos, aki „Gyakorlati hozzászólás a magyar szórványügyhöz“ címen nyújtott ismertetést,^^ Dolgozata a „Szórványainkról" című könyv tanulmányaira támaszkodik, s felhasználja az egyházak névtárait is. Az a hibája, hogy nem kísérelte meg a kérdésnek elvi alapon való rendszeres kifejtését, hanem egyszerűen minden rendszer nélkül leírja a jelenségeket, a szórványosodást és felveti rögtön a megoldás lehetőségeit és módozatait- Érdeme s először, hogy megpróbálja a szórvány-statisztika összeállítását \ másodszor, hogy a szórvány egyetemes vonását, az egész erdélyi magyarság szóiványosodását megállapítja és felhívja rá a figyelmet. Határozottan érdeme, hogy 21 K. II. XVIII. 2,3. sz. 22 Mn^jel(<nt a Magyar Ktsibhség XVI, ávf. 12. sz, Ijhvi,
