Hitel, 1938 (3. évfolyam, 4. szám)

1938 / 4. szám - Nagy Ödön: Szórvány és beolvadás

Szórvánv és beolvadás

275

hangsúlyozza a szórványok iránti egyetemes felelősséget. Előadása végén határozati javaslatot terjeszt elő, amelyben munkatervet ad a kérdés megoldására. Dolgozatunk nem foglalkozik a kérdés gyakorlati részével) a megoldásra irányuló tervekkel) s így csak azt emeljük ki) hogy a szórványmozgalom vezetését és irányítását az Országos Magyar Pártnak egy erre a célra létesítendő szórványszakosztályára ruházná) ez dolgozná fel egyházaink szórványstatisztikáit is. A gondolat) hogy a szórványkérdés egyetemes megoldásának és magyar szempontjaink biztosítására külön) egyházak- feletti intézmény szükséges) nagyon egészséges) de szerény véleményünk szerint a kérdés tanulmányozása, feldolgozása, a kataszter elkészítése, a tennivalók megállapítása és gyakorlatba átvitele nem politikai, hanem tudományos feladat. Miként említettük s egy újonnan létrehozandó intézménynek, a romániai magyar statisziikai- kisebbségtudományi központnak kell mindezt elvégeznie,

VISSZATEKINTVE a négy éves szórványmozgalom történetére) azt mondhatjuk) hogy ez is egyike volt a nálunk oly gyakori szalmaláng-megmozdulásoknak. Nagy szavak) patétikus szólamok) esküdözések jellemzik. Tehát itt is az érzés talajára épült a jószándék) pedig komoly közügyeket csak józan, átgondolt, higgadt és tudományosan előkészített alapon lehet eredményesen szolgálni. Ma közvéleményünket alig izgatja a szórványkérdés. Megépült néhány imaháZ) egy papilak) megírtak néhány tanulmányt róla) néhány ember közismert lett általa) összegyűjtötték úgy 100 falu adatait) de maga a mozgalom halott. Azt reméltük) hogy az egyházak testületéi komolyan fognak vele törvényhozó gyűléseiken foglalkozni) megszervezik a maguk külön misszióját, de nem tették.

A SZÓRVÁNYKÉRDÉS JELENTŐSÉGE

PEDIG EZ A KÉRDÉS nemcsak megérdemli, hanem meg is kívánja) hogy foglalkozzék vele vezetőrégünk) mert a természetes beolvadás mindig a mi kárunkra és oly nagymértékben történik nemcsak az Ókirályságban) hanem az erdélyi szórványterületeken iS) hogy ma már nemzeti veszedelemnek tekinthetjük. És ha ehhez még hozzá vesszük a mesterséges beolvasztást, amelyet az állam a román egyházakkal) iskoláival és közigazgatásával végeZ) azt kell mondanunk) hogy az asszimiláció népközösségi életünk egyetemes jelensége, tehát az akadály építő törekvésnek népközösségi életünk egyetemes kötelességévé kell lennie) amely alól egyetlen magyar társadalmi réteg és egyetlen intézményünk sem vonhatja H magát.

IgaZ) hogy még nincs számszerű kimutatásunk az 1920 óta beolvadt magyarokról sem) csak az Ókirályságról tudjuk, hogy ott évente kb. 1000 református magyar vész el örökre népközösségünk számára^®) de tíz és százszámra láttunk olyan magyarokat) akiket csupán egyházaink kötnek még vékony szállal hozzánk; *

*5 Siigethy: i. m. C7. 1.