Hitel, 1938 (3. évfolyam, 4. szám)
1938 / 4. szám - Nagy Ödön: Szórvány és beolvadás
Szórvánv és beolvadás 267 magyar leány s a legények románokat kénytelenek feleségül venni. Ide tartozik annak a kérdésnek a tisztázása is, hogy mi okozta a magyarság beolvasztó erejének végzetes gyöngülését és lélekszámának nagymérvű megcsappanását ? A kérdés e részleté' nek tisztázása — eltekintve az általánosításoktól és oknyomozó találgatásoktól — máig sincs meg. Minden település népiségtörté- netét külön kell feldolgozni, hogy a magyarság múltjának képét megkapjuk. Annyit azonban már tudunk, hogy az élettani tényező nem olyan végzetes módon egyedüli oka a beolvadásnak, mint ahogyan azt gondolni lehetne, mert vannak 40—50 főnyi magyar közösségek többszáz főnyi románság között, amelyek erősen állanak s viszont sok helyen, hasonló lélekszám mellett, a magyarságnak semmi ellenálló ereje nincs és egész tömegében beolvad. 2. A társadalmi tényező az egyes települések és az egész terület magyarságának társadalmi szerkezetét, az egyes társadalmi rétegek egymáshoz való viszonyát s végül a terület összes telepeinek egymáshoz való viszonyát, összefüggését jelenti, E vonatkozás múltbeli szerepének tisztázása nagyon fontos volna, mert azt hisz- szük, nem tévedünk, ha mondjuk, hogy szórványaink mai el- esettségét döntő módon az egykori jobbágyság s a nagybirtoki rendszer okozta — megakadályozván a vármegyei magyar parasztságot az emberséges társadalmi helyzet elérésében. Erre Szekfű Gyula hívta fel a figyelmet, amikor azt mond a, hogy a jobbágyság atomizálta a parasztságot, képtelenné tette nagyobb összefüggésekre, Másoldalon pedig az egész jobbágyságból „-egy massza lesz, ugyanolyan földhözkötöttséggel, ugyanolyan súlyos terhekkel, a földesúri vármegyétől való ugyanolyan meg nem szakítható függésben“'*. Bizonyos, hogy a nemzetiségi területeken élő magyarság ismert erőtlenségének egyik okát abban a tényben kereshetjük, hogy ugyan az volt a társadalmi helyzete, sorsa, mint az együttélő románságnak. Ez az együttélés, azonos sors végzetes hatással volt rá, mert eltörölte a két nemzetiség közötti természetes határokat. A későbbi nagybirtokok magyar cselédségének ugyanez volt a sorsa. Arra pedig, hogy az azonos társadalmi helyzet egészen közel hoz két nemzetiséget, jó példát találunk az 1848 - 49-es idők történetében, Hodor Károly írja, hogy a borsai románok a magyar jobbágyokkal közösen lázadtak fel a magyar nemesek ellen, Ugyanezt írja Szolnok-Dobokáról Kádár József is*®. Míg az osztálybeli azonosság elősegíti a beolvadást, az ellentét megakadályozza azt, Mikó említi, hogy az általa vizsgált terület egyes falvaiban (pl, Bádokon) a nemzetiségi öntudat egyik főtámasza az, hogy ott a magyarok többnyire nemesi utódok, a románok pedig az egykori jobbágyok leszármazottai, „Amikor mindkét nemzetiség ugyanazon osztályhoz Szekfű: Magyar Történet, V. 128—1S29. 1. *5 Hodor Károly: Függelék Doboka vm. e.smértetéséhez. Hl. 1. Idézi: Mikó: i. Hl. 82—83, 1. Kádár József: Belsö-Szolnok és Doboka magyar története 1848—49. Deé.s, 1890,
